Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)

22

S lendülete pedig a késő románkori ornamentika egyik kedvelt alapmotívumát, a stilizált növényi díszítésekben — így a jákí föapszisz koszorúpárkányán is — sűrűn alkalmazott kunkorodó indák és levelek S vonalát adja (V. ö, 15. kép).

2. Az északi mellékapszisz — mint a hozzá csatlakozó mellékhajó is — még az első építési szakaszban épült, külső díszítését viszont már a második szakaszban kapta. A helyreállításkor készült a kőtető, a szobrászati díszből a középső ablaktól jobbra álló oroszlán. Ugyanekkor elég híven megújították a kiugró felső párkányt.

Az apszisz külsején, amelyet erőteljes oszlopok három részre tagolnak, a 12. századi délnyugat- és középfranciaországi építészetben kialakult tagolási rendszer érvényesül meglepően tisztán. Az egyes részletformák (lábazatok, oszlopfők) azonban már szinte gótikába hajló későromán jellegűek.

10. kép. Párkányrészletek. Balra: a bambergi dóm keleti kórusáról. Középen: az egri székesegyház romjaiból. Jobbra: a jáki apátsági templom északi

apszíszáról.

A díszítő faragásokon az északi oldalhajó díszítéseivel rokon elemek mellett a bambergi dóm első műhelyének jellegzetes motívumkincse is jelentkezik (az ívsorból, fogrovatból, hengerrovat és sakktábladísz kombinációjából összetett felső párkány, az ablakbélletek golyós dísze, 10. kép).

Az északi apszisznak az északi mellékhajóval való egykorúságát alaprajza és belső felépítése mutatja (L. alább „A templom belseje“ c. fejezetben) .

A faltagolás ugyanaz, mint Poitou, Auvergne, Burgundia számos 12. századi templomának mellékapsziszain (Aulnay St. Pierre, Chauvigny, Civray St. Nicolas, Issoire, Loches, La Celle-Bruére, La Charité-sur-Loíre, Savenniéres, Orcival stb,): pillér- és falszalag-alátét nélküli erőteljes oszlopok, amelyek önállóságuk kihangsúlyozására a körülfutó lábazat felett még külön oszlopszékre és lábazatra vannak állítva és az apsziszfalat három szakaszra osztják.

A bimbós oszlopfők és főként a mindhárom apsziszon azonos formájú saroklevél nélküli lapos, mélyen kivájt attikai lábazatok annál jellemzőbb korhatározók. Ez utóbbiaknak az északi mellékhajófal lábazataival való összevetése szemléletesen mutatja a két egymást követő építési szakasz, valószínűleg két nemzedék stílusa közti különbséget (11, kép; 6. kép a. b. és d).