Emlékkönyv a szombathelyi r.k. püspöki elemi fiúiskola félévszázados jubileuma alkalmából 1872-1921. (Szombathely, 1921)
30 Az 1908—9. ianévben néhai dr. István Vilmos megyéspüspök az iskola leányosztályait beszüntette és a négy fiúosztály párhuzamozítását elrendelte. Oka ezen intézkedésnek az volt, hogy az akkor felállított Szt. Domonkos-rendű apácák zárdaiskolája be tudta fogadni iskolánk leánynövendékeit. Nevezett püspök az iskolánál alkalmazásban volt nőtanítókat, azon a címen, hogy ők csak ideiglenesen voltak alkalmazva, állásuktól fölmentette. Ezen fölmentett tanítónők a következők voltak : Szekrényessyné Németh Anna, Szabó Mária és Vidos Malvin. Az így fölmentett tanítónőknek az iskolánál kifejtett buzgó és fáradhatatlan munkásságukért Horváth István egyhm. főtanfelügyelő utján mondott meleg köszönetét. Az 1912. évben kerültek az iskolához Horváth János, Szabó József és Taar Ernő tanítók. Öt osztállyal indult meg ez az év. Az I. osztály párhuzamos volt. Az iskolafenntartó Megyéspüspök úr fokozatosan ismét 8 osztályúvá akarta tenni iskoláját, mert máskép nem fogadhatta volna be az iskola a jelentkezők felerészét sem. Az 1913. évben került iskolánkhoz Finta Sándor' tanító. Ebben az évben már az I. és II. osztályt is párhuzamosban! lehetett. Az 1914. évben a mozgósítás megakadályozta az iskola további fejlesztését. Három tanítója vonult be egyszerre az iskolának az általános mozgósításra. Közben az iskola helyiségét is elrekvirálta a hatóság. így került iskolánk a papnevelő intézetbe. Négy termet kapott ott a püspöki iskola. Ott felváltva, délelőtt az egyik, délután a másik osztály részesült oktatásban, mert a párhuzamos osztályok tanítását másként ellátni nem leheteti. Sokat panaszkodott a tantestület a feleidőre szabott tanítási idő miatt. Távolról sem tudta elérni azt az eredményt, amit eddig minden évben produkált. Itt találja magyarázatát az is, hogy évzáró vizsgákat nem tartott az iskola. Arra az álláspontra helyezkedett ugyanis a tanítótestület, hogy azt az időt, amit a vizsgái előkészületekre kellett volna fordítania, így a vizsga mellőzésével jobban értékesíthette a gyermekek javára. Ezzel a félnapos tanítással bebizonyosodotl iskolánkban is, hogy az elemi iskolákban az előmenetel leghathatósabb támasza az, hogy a gyermek délelőtt úgy, mint délután foglalkoztatva legyen. Tanítóink fokozott munkával, minden tehetségükkel arra törekedtek, hogy a tanítási időnek ilyen megcsonkítását valamiképen pótolják. Nem volt lehetséges. A sok szünetlel rendelkező tanulók szabad idejüket nagyobbrészt a Perint partján töltötték. A sok játék, a sokféle pajtás, csak rossz hatással volt tanulóinkra. Ez megnehezítette a
