Emlékkönyv a szombathelyi r.k. püspöki elemi fiúiskola félévszázados jubileuma alkalmából 1872-1921. (Szombathely, 1921)
31 fegyelmezést és előidézte, hogy otthoni feladataikat nagyrészben elhanyagolták növendékeink. A mindig nehezebb megélhetési viszonyok szintén rossz hatással voltak növendékeink előmenetelére. A szülők mindig kevesebb gondot fordíthattak gyermekeikre, mert az élelmiszerek és ruházati cikkek beszerzése és más gondok mindig jobban elvonták őket családjuktól. Az otthoni felügyeletnek hiánya, a sok játék, a sokféle pajtás és a feleidőre redukált tanítási idő olyan munka elé állította tantestületünket, amely csaknem emberfelettinek volt mondható. Fejes János, Mórocz István, Módly János és Finta Sándor fáradoztak így 2—2 osztállyal egy egész éven át. Az 1916. év elején Horváth János felmentetvén a katonai szolgálat alól, Mórocz István nyug. igazgatótanítót nehéz munkájában felváltotta. Később az iskola helyiségeiből a kórházat elvitték. Visszakerülhettünk helyiségeinkbe. Valamelyest már ez a visszaköltözködés is javítani látszott növendékeink előmenetelén. Otthon voltunk. A délutáni tanítási órákat meghosszabbíthattuk, amire a papnevelőintézetben engedélyt nem kaptunk. Amikor leginkább örültünk gyermekeink tanulmányi előhaladásának javulásán, akkor ért bennünket az új csapás, hogy az előbb már katonai szolgálatra alkalmasnak talált Finta Sándort katonai hatósága szolgálattételre behívta. Az ő helyettesítésére Neuhercz Izabella oki. polg. isk. tanítónőt osztotta be egyházi főhatóságunk az iskolához. Ettől az időtől fogva állandóan voltak helyettes tanerők alkalmazva iskolánknál. Itt említjük meg, hogy iskolánk a folytonosan emelkedő drágasági viszonyok miatt mindinkább nehezebb anyagi viszonyok közé került. Bőséges alapjai mindig kevesebb értéket képviseltek, az iskolafenntartási költségek pedig mindig emelkedtek. A szűkös anyagi viszonyok között újra Mecénásokra volt az iskolának szüksége. Ezeket iskolánk a főtiszt, székeskáptalanban találta meg. Kiemelkednek ebben az időben bőkezű adományaikkal dr. Tóth József kanonok, akkori püsp. helynök úr és Vidos Lajos, pápai prelátus, nagyprépost úr, akik ezrekre rúgó adományaikkal tették lehetővé, hogy iskoláinkat télvíz idején melegen tarthattuk. Kivette ezen adományokból részét a székeskáptalan mint testület is. Az ő jóságukért, fennkölt lelkületűkért és nagyúri bőkezűségükért ezúton mond a testület köszönetét. Ilyen nehéz körülmények között érte iskolánkat a kommunizmus. Habár ezen idő alatt a tanítás szelleme nálunk egyálta-