Soós Sándor - Soósné Veres Róza: Kismáriacell. Celldömölk búcsújáró helye (Celldömölk, 2012)
IV. Kismáriacell
90 Kismáriacell Vannak benne olyan törvények is, amelyek kirínak belőle, mint pl. a családi életet megingató törvények; általában azonban a nemzet jobb életét, földi és örök boldogulását szolgálják. Ezt érik el azzal, hogy sűrűn felragyog bennük az Igazság tüköré, aki nélkül a magyar történelem szellemét és tíz és fél évszázados fennállásának titkát megfejteni, megérteni nem lehet. Azért a Zsoltárossal mondom: Figyelj én népem a törvényre! A magyar törvénykönyv mindjárt a kezdetén azt hirdeti nekünk, hogy Szent István akaratából Jézus a mi Istenünk és Mária a mi Nagyasszonyunk. Nincs nép és állam a földön, melynek elindulása oly magasztos és felemelő volna, mint a magyaré. Szent István gyönyörű oktatásával kezdődik, amelyet fiához, liliomos Szent Imréhez intéz, de immár egy évezred ifjúsága is tanult belőle. Ahhoz az Istenhez emeli fel azt is, aki - mint szól az első törvény - »születék Szűz Máriától«. Ünnepeket rendel tiszteletére; ezeket Szent László is megerősíti. Nem dolgozhat senki ezeken az ünnepeken, és a tűzőrökön kívül minden család minden tagja megjelenik a szentmiseáldozaton. Mátyás király, aki Szegeden a Szűz Anyának királyi palástját ajánlja fel, Mária-ünnepein eltiltja a vásárok tartását. A Máriaünnepeken nincs más tevékenység az egész országban, csak a törvénykezés a király vagy a nádorispán vezetésével. Ez is azért, hogy Mária szentelje meg a törvényeket. A törvényeket - mint ugyancsak Mátyás i486, évi decretum (VI.) 13. paragrafusa mondja - »mindenekelőtt Istennek és az ő Anyjának, Máriának és a szent királyoknak dicsőítésére« hozták. így komolyabb a törvény is, a megtartása is. A magyar törvények születése napja ezért századokon át mindig valamely Mária-ünnep. Gyertyaszentelőkor Róbert Károly, Miksa, II. Ferdinánd, I. Ferenc; Kisasszonykor Miksa, II. Ferdinánd, I. Ferenc tartanak országgyűlést. Nem szólva Nagyasszonyunk napjáról, amely Szent Istvántól kezdve a legfőbb országos törvénykezési nap Székesfehérvárott. Csak az 1848. évi IV. te. szakít a Mária-ünnepek törvénykezési gyönyörű hagyományával, de nem vallás-ellenes éllel, amikor »lehetőleg a téli hónapokra« rendeli az állandóbban ülésező, immár népképviseleti országgyűlést. Isten szent, legszentebb Anyjára, Szűz Máriára tesznek állandóan esküt - nem egyszer Mária-ünnepen - továbbá a bírák, az igazságszolgáltatók, koronaőrök. Ezek a törvények rendelik, hogy Magyarország régi jelvényei a Boldogságos Szűzzel - sem meg nem változhatnak, sem el nem törölhetők. A régiek közülünk még emlékeznek a Máriás-pénzre. Törvényeink rendelik, hogy »mindenféle ércpénznek vagy garasoknak egyik felére Magyarország régi szokásainál fogva a Boldogságos Szűz Mária képét kell tétetni«. Minden nagyobb garast, amely 8, és minden kisebb garast, amely 4 magyar dénárt ér, a Szűz Mária képével, a másik oldalon a magyar címerrel kell ékesíteni. Ugyanezt rendelik a tallérokra. A 3 krajcáros vagy 5 dénáros garason egyik oldalon a Boldogságos Szűz, a másikon a király képét helyezik el. Elvárja az országgyűlés, hogy ezt a pénzt a szomszéd országok is elfogadják. Az 1868. VII. te. egyik oldalra a király képét, a másikra az ország címerét téteti. Ám Mária képe számos pénzünkön megmaradt. És amikor a honvédség bevonult Székelyföldre, székely anyák csókolgatták és nyújtották csókra gyermekeiknek a magyar pénzen Mária képét. Fölséges, megtartó erő ez a történelmi Mária-tisztelet. Amikor Buda és az ország jelentékeny része felszabadult, éspedig az általános hit szerint a Szűz Anya áldott segítségével, akkor jött az országgyűlés ajkára: a végveszélyben vergődő ország, annyira reménytelen állapotban, a súlyos veszély hajótöréséből a biztosság és megmenekülés kikötőjébe érkezett (1687).
