Szent Márton püspök 316-397. Halálának 1600. évfordulójára (Szombathely, 1996)

rése, békeajánlata a császárnak is meglepetést okozott. A csodá­nak is nevezhető fordulat egy súlyos veszteséggel járó csatát aka­dályozott meg. Márton miután elhagyta a katonaságot, felkereste a szentéletű poitiersi püspököt Hiláriust és felajánlotta neki szolgálatát. Hilá­­rius kitűnő segítséget kapott Márton személyében, akit hamaro­san diakónussá akart szentelni. Márton azonban alázatosságból méltatlannak tartotta magát erre a tisztségre. Az egyházi rangfo­kozatok legalsó lépcsőjén kezdte szolgálatát és csak később vette fel a diakonátust a poitiersi püspök kezéből. Márton nem töltött hosszabb időt Poitiersben. Álmában utasí­tást kapott, hogy térjen vissza szülőföldjére, Pannóniába és ott hirdesse Krisztus igazságát. Szülei Itáliából már korábban vissza­tértek Sabariába. A fiatal diakónus 355-ben hagyta el Poitierst. Útközben hir­dette az evangéliumot, térítette a pogányokat. Pannóniába törté­nő útja során számos viszontagság érte. Egy alkalommal rablók támadták meg, de látva bátorságát, nem bántották, sőt egyik tá­madóját meg is térítette. Életrajzírói másik eseményt is feljegyeztek, amely útja során történt vele. Útközben Mártonnak többször megjelent egy alak, aki újból és újból közölte vele, hogy bármerre megy, bármit cse­lekszik is, az ördög mindenütt ott lesz, kíséri mindenhová. Hazatérése után Sabariában megkezdte térítő munkáját. Édes­anyját is a keresztény hitre vezette és megkeresztelte. A hagyo­mány szerint az egykor a szombathelyi Domonkos templom előtt álló kút vizével keresztelte meg. A kút helyén ma Rumi Rajki István szép Szent Márton szobra áll. Apja továbbra is a po­gány hit követője maradt. Missziós munkája szülőföldjén nem volt zavartalan. A 4. szá­zadban erősen fellángolt az eretnek arianus mozgalom. Az aria­­nusok a keresztény hitet bátran hirdető Márton ellen támadtak. Elfogták, megvesszőzték és elkergették Sabariából. 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom