Balogh Albin: Szent Quirinus (Rákospalota, 1935)

Quirinus püspök: Sisciában megvallottam az én igaz Istenemet. Mindenkor Őt imádtam, Őt hordom szívemben és nem tud engem ember el­választani tőle, aki egyedül igaz Isten és igaz ember. Amantius praeses: Tisztes korodat sajnálnók veréssel meggyalázni, de mégis óhajtanók, hogy felfogásodat beszédünk megjavítsa és életed ígé­retének jutalma helyes útra terelne téged, hogy öregséged hátralévő idejét boldogságban élhesd le a császári törvények rendelése szerint szol­gálva az isteneknek. Szent Quirinus püspök: Mit habozol korom miatt, mikor ezt megdönthetetlen hitem minden kínzásnál erősebbé tudja tenni. Az én hitvallá­somat sem kínzások nem törik meg, sem a jelen élet élvezete nem másítja meg és meggyőződésem szilárdságát még a haláltól való félelem sem in­gatja meg, bármily keserves lesz is. Amantius praeses: Miért sürgeted a halált, hogy az istenek és a római birodalom iránt (ez­zel is) tiszteletlennek mutasd magad és az em­beri természet ellenére az élet megtagadását vá­lasszad, holott azok, akik el akarják kerülni a halált, bármennyire kínozzák is őket, letagadják még azt is, amit elkövettek. Te pedig azt mon­dod, hogy az élet gyönyörűsége előtted gyűlö­letre méltó és sietve sietsz a halálba, mikor el­lene mondasz a császároknak. Azért tehát most még biztatunk, hogy élj és mentsd meg éltedet és mutasd meg, hogy tiszteled a római törvényeket. Quirinus püspök: Ha talán ez a buzdító be­széd meg is indítja a gyerekes lelkeket, akik 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom