Nagy János:: Hierolexikon polymathicum latino-hungaricum (Szombathely, 1845)
lálhat; a’ bölcsészet, és jogtanuló pedig szakbeli műszavait jobbadán föllelheti. Három közérdekű toldalékkal is kívántam kedveskedni: az elsőben a’ romai pápák’ időrendíí névsorát , a’ másikban az egyetemes közhitű anyaegyház’ősfőnöki, érseki, és püspöki megyéinek lajstromát, a’ harmadikban latin magyar földirati rövid szótárnak kísérletét adván. Csupán latin műszókat vettem föl, mert némettel, melly a’ magyar t. társaság’ német magyar zsebszótárában úgy is kijött, munkámat tarkítni nem akartam, egyébiránt a’ német is, kivált hittani műszavait szinte a’ latin nyelvből áteszmélezve, vagy átkölcsönözve gyűjtötte. Minden szó mellé valar melly magyar szerző’, vagy szógyüjtő’ nevét két okból nem függesztettem : először mert nálunk sem Mózes, sem Dávid, sem Homer, sem Thucydides, sem Cicero, sem Horácz nem szódöntő bíró, hanem vagy a’ szónak nyelvtanilag, mint logicailag saját helyes volta, vagy a’mindenben főszerepet játszó hatalmas szokás; azután mert inkább akartam a’ latin szók’ magyarításában, mint az irodalmi történetírásba illő magyar irók’ neveinek halmazában bővelkedni. Mennyire felelt meg parányiságom’ ügyekezete a’ pesti egyetemi hittani kar’várakozásának, annak itt következő ítélete mutatja: ,,Mindenek előtt ezen munka’ bősége figyelmet érdemel; valóban bő ez annyira, hogy nincs theologiai tudomány, mellynek magyar kidolgozása közben az iró annak hasznát ne vehetné; bő ezen szótár annyira, hogy mindenféle egyházi irományok’ készítésére , mindenféle egyházi ügyek, és perek vezetésére a' szükséges szavak benne föllelhetők. De alapos is eme' munka, mert ebben még az uj szavak is helyesen vannak alkotva; az egyértelműeknek látszó szavak pedig nagyobb részént jól megvannak különböztetik, egy szóval: minden úgy vagyon benne rendezve, hogy mindennek okát adhatni. Hasznavehetőségét végre különösen az ajánlja; miszer ént az egy bizonyos dologhoz tartozó eszmék, és szavak egy helyen fordulnak elő, ’s azért igen kívánatos , hogy ezen nagybecsű, és minden órában hasznavehető munka minél előbb napvilágra jőjön.“ Mennyire fogja a’t. ez. közönség’várakozását kielégítni, nem tudom, azt azonban minden igény nélkül nyílt homlokkal elmerem IX
