Puskely Mária: Batthyány hercegorvos. Ősök, elődök, utódok körében (Szombathely, 2017)

Előszó

4

Előszó

Nagyapámról, Batthyány-Strattmann Boldog Lászlóról elég sok könyv látott napvilágot az elmúlt harminc évben.

Úgy érzem, hogy ez a most megjelent kiadvány az összes eddig megjelentnél alaposabb, részletesebb, pontosabb. A szerző apró mozaikokból, naplókivonatokból, újságcikk-részletekből, kortárs emberek, orvoskollégák és betegek idézeteiből rakja össze a képet, amiből az olvasó megismerheti ezt a szentéletű embert és családját, fiatal korától egészen a sajnos túl korai haláláig.

Batthyány-Strattmann László egészen különleges ember volt, olyan ember, akiből kevés van. Ezt én már tudtam, mert engem gyerekkorom óta erre tanítottak, de úgy gondolom, hogy aki nem ismerte eddig, és most figyelmesen elolvassa ezt a könyvet, az hasonló következtetésre jut.

Először is sziklaszilárd, rendíthetetlen hite tűnik fel. Batthyány-Strattmann László a Jóistennel ébredt, aki egész napi munkájában is vele volt, és lefekvés előtt is vele beszélgetett. Azután a mélységes emberszeretet mindenki iránt, legyen az fogatlan, idős parasztasszony vagy nagyherceg. „Ha boldogok akartok lenni, akkor tegyetek másokat boldoggá.” Ennél szebben nem lehet emberszeretét kifejezni.

A kötet második részében az olvasó megismerkedhet a Batthyány család történetével, híres hadvezérekkel, politikusokkal, egyházi vezetőkkel és jeles nagyasszonyokkal stb.

A XX. század politikai viharai a Batthyány család felett sem mentek el nyomtalanul. Ahogy a Szerző említi, a család szétszóródott, és ma már jóval több tagja él valahol külföldön, mint Magyarországon. A külföldön élők közül már csak a nagyon öregek beszélnek magyarul. Jómagam is életem nagyobbik részét külföldön éltem le, de szerencsére nálam a magyar gyökerek nem sérültek. Mindig fel voltam háborodva és azonnal kijavítottam, ha valamelyik rokonom külföldön úgy mutatkozott be, hogy „Pátjáni”.

Ezzel kapcsolatban anyai dédnagyapám, Széchenyi Viktor (az író és Afrikavadász Széchenyi Zsigmond édesapja) jut eszembe, akinek az volt a mondása, hogy „ah, mi csak ilyen krumpli-nemzetség vagyunk”. Amikor megkérdezték tőle, hogy ez mit jelent, ez volt a válasz: „a java a föld alatt van”.

Úgy gondolom, hogy a két család között van némi hasonlóság.

Budapest, 2013 augusztus