Puskely Mária: Batthyány hercegorvos. Ősök, elődök, utódok körében (Szombathely, 2017)
Bevezető
5 Bevezető Valamikor, a 80-as évek legelején, Rómában hallottam először németújvári Dr. Batthyány László nevét. Nem ismertem sem őt, sem történetét. S akkor egy napon váratlan felkérést kézbesített a posta. Kismartonból Stefan László püspök írt, hívott: látogassam meg. Az effajta invitálást nem illik elutasítani, nem latolgattam, néhány nap múlva elutaztam Bécsből Kismartonba. Rövid bemutatkozás után - engem a Vatikáni Rádió volt munkatársaként azonosított - helyet foglaltunk, ő pedig azonnal a tárgyra tért. Rámutatott egy fekete bőröndre: „Ez a Batthyány bőrönd” - mondta. Odapillantottam, és vártam a továbbiakat... Nos, a folytatás, rövid taktikai megbeszélést követően, két évi utazgatást, találkozásokat, kutatást, írást, fordítást stb. jelentett. Hetente két napot töltöttem a kismartoni püspökségen. László püspök úr gáláns módon, autót és sofőrt bocsátott rendelkezésemre, így végigjártam egész Burgenlandot, s találkoztam Dr. Batthyány akkor még élő, immár hajlott korú öt gyermekével: «Lilivel», «Ancsival», «Blankával», «Józsival» és «Ferivel». Felkerestem természetesen a Bécsben élő unokát, Batthyány-Strattmann László Paszkál herceget is, sőt találkoztam nagyobbik fiával, az akkor gimnazista dédunokával, «kis Lacival» is. Az utóbbiakkal, sajnos, csak németül lehetett szót érteni... Dr. Batthyány László említett öt gyermeke a szívhez szóló szóbeli információk mellett, minden elképzelhetőt rendelkezésemre bocsátott: megsárgult okleveleket, XIX. század végi fotókat, fényképalbumokat, családi dokumentumokat, leveleket, Édesapjuktól örökölt emlékeket, köztük már betegágyán készült kis rajzocskákat az első két unoka, Maja és Zsiga örömére... Személyes tanúságtételük volt a leghitelesebb „információ”. „Feri”, Dr. Batthyány Ferenc, Németújvárott, a ferences templom alatt húzódó hatalmas családi sírboltban nyújtott nekem kezet. Befelé haladva halk hangon tájékoztatott: «Ez a két kicsi koporsó az éppen csak megszületett pici Károlyt és a három évet megélt Anna Máriát, Mizikét rejti. Amikor 1929. november 1-jén itt jártunk, s mécsest gyújtottunk a két apróság s legidősebb bátyánk, Ödön koporsója mellett, nem is sejtettük, hogy Édesapánké lesz a következő. Hiszen utolsó percig, minden erejével dolgozott. November első hetében Édesanyánkkal együtt Rómába készült, ugyanis a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Állandó Bizottságában ő képviselte Közép-Európát. Bécsben lett rosszul, orvos barátai tanácsára gyors kivizsgálásnak vetette magát alá. Mi biztosak voltunk abban, hogy egy-két héten belül minden rendben lesz. Nem így történt. - 14 hó-
