Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)

A kápláni évek

késő őszi estén, amikor hazafelé tartott Farkasfáról, az erdőből ismeretlen személyek fahasábokat hajigáltak eléje, de ő ügyes manőverezéssel ezeket kikerülte. Hazatérése után ezt mondta a plébánián: „Nakievickéltem. Nem volt szerencséjük!”-és jót derült rajtuk.

Az állami egyházügyi megbízott-Prazsák Mihály-Kovács Sándor megyés püspökkel el akarta helyeztetni az ifjú papot. Miután ezt Kovács Sándor tudomására hozta Brenner Jánosnak, megkérdezte tőle, hogy mi a szándéka. O röviden ennyit válaszolt: „Nem félek, szívesen maradok”. A püspök kiállt a káplán mellett és úgy döntött, hogy továbbra is Rábakethelyen marad. Az állami egyházügyi megbízott erre ezt felelte: „Jó, akkor lássák a következményeit!”63

Kurucz Erzsébet Vincenza nővér egy megdöbbentő eseményről számolt be, ami előzménye lehet a gyilkosságnak:

Brenner János a vértanúságát megelőzően, az egyik adventi vasárnapon délután, a litániát követően behívott a plébániára. Amikor beléptem, ott találtam nála két fiút, az egyik gimnazista volt - Wagner Géza -, a másik ipari tanuló- Kóczán Tibor -, két egykorú diák. A káplán úr arra kérte őket, menjenek ki, mert velem szeretne beszélni.

Géza az első szóra azonnal kiment, Tibi azonban nem.

János atya rákérdezett: „Te miért nem mész ki?” Csak állt. Akkor harmadszor is rászólt erélyesen: „Menjél már ki! Pár perc és megyek utánad én is, és focizunk az udvaron.” Miután Tibi is kiment, megkérdeztem: Miért hívott be, mit akar? Erre kihúzta az íróasztal fiókját, és ezt mondta: „Legyen szíves, nézze meg a tartalmát!” „Miért?”- kérdeztem. „Mert rövid időn belül jönnek az ÁVO-tól és átveszik” - felelte.

“Brenner József püspöki helynök 1999. október 30-i vallomása. A továbbiakban idézett visszaemlékezések is ekkor készültek.

67