Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
A kápláni évek
Engem ez nagyon megdöbbentett, mert Vácon elegem volt az AVO-ból, annyi bajom volt velük. Szinte megdermedtem. Néztem az íróasztalt és a fiókot, minden szépen sorba volt rakva. Kérdeztem: „Miért jön az AVO?” Annyit mondott: „Olyan kár ettől az embertől, hogy nagyon megbízik az emberekben.” Ez az ember Kozma esperes úr volt. Azt mondta: „Most életét veszti, vagy életét veszik túlzott bizalmáért.” Hajói emlékszem, valami olyasmit mondtam neki: „Látom, hogy szép rendet rakott a fiókban, majd széjjelszórják. Olyan papír, ami gondot jelentene meg úgy sincs benne - gondolom.” És ezzel befejeztük. Kimentünk. Azt mondtam, mást nem tudok csinálni, mint imádkozni érte. Látta rajtam a rémületet, amikor az AVO-t mondta. S utána egy hétre vagy két hétre rá - de hamarosan - történt ez a gyilkosság. Ha ő nem mutatja meg nekem az íróasztalát, és ezeket nem mondja el, még akkor is föltételezem azt, hogy tudatosan vállalta a vértanúságot, hiszen miután az ölfát elébe hajigálták, ebből már következtethetett arra, hogy ellene valami készül. De akkor is vállalta, hogy továbbra is Rábakethelyen marad.64 Brenner János 1957. december 10-én küldte utolsó levelét szüleinek, amelyben semmijeiét nem látni annak, hogy ö valamitől vagy valakitől is félne. Kedves hangon, a karácsonyra készülődve, előre tekintve többek között ezeket írta: Kedves Mami és Papi! (...) Azt hiszem a melegítő is hasznos a pufajka mellett. Ennek oka az, hogy a pufajka zárt helyiségben nagyon meleg, nem viselhető. Ez viszont nem jelenti azt, hogy az ember mindjárt ingujjra vetkőzhetik. Igaz? Szükséges tehát valami átmeneti dolog is, és e célra remekül megfelel az 64Kurucz Erzsébet Vincenza SDS nővér vallomása. 68
