Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)

Versek a vértanúról

Vigasztaló

Havat álmodozó, hideg téli estén Vigasztallak - testvér - hős fiad elestén. Mikor ősz fejedet asztalodra hajtod S könny öntözi fájón bús levita-arcod.

Tört szívedbe karmát bánat-sólyom vájja, Mert kidőlt az Úrnak ifjú katonája,

Aki oldaladon Krisztus harcát vívta, Vértanúknak sorsát vérével megírta.

Testvér! Áldott Krisztus veterán vitéze Töröld le könnyedet, szemed megigézze, Krisztus diadala, csak ezt nézze hited: Krisztusét, kit a bűn szintén megfeszített!

Kacagott a sátán, diadalát leste:

Vérében vonaglott az ifjú pap teste,

Út véres sarában mikor elnyúlt holtan, Őrjöngött a sátán eszében bomoltan.

Gyűlölet-tébolyban lengette palástját,

A krisztus-erődön döntött le egy bástyát. Hanyatlik a kereszt, inog az Úr frontja, Ifjú szép vitézét sátán vérbe rontja!

Utolsó sóhaját Krisztus hallotta meg Menekül a sátán, Hatalma megremeg, Győzelme csak szégyen, öröme gyalázat, Megszégyenül a bűn, mely ég ellen lázad.

Fehér rózsa nyílik zivataros éjen:

Krisztus fehér teste vitézségi érem Ifjú pap-vitéznek halott mellén, s lágyan Átdereng a véren, átdereng a sáron.