Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
Versek a vértanúról
Vértanúnk hős útján megindul a lelke, Isten vitéze volt, hősként száll a mennybe, Véres csatatéren Uráért hullt a vére, És Ura borult rá, Ura lett a bére. Mondd meg az anyjának - testvér maradt kettő, Vértanú anyjának könnye sose meddő! Isten kérte: adta, hőst adott, nem gyávát, Anyai szívének vértanú virágát. Apjának is mondd meg, büszke legyen rája! Mind a három fia Isten katonája. Egy elesett ugyan, de a mellén „Érem" S az Úr úgy hívja csak: gyere kis vitézem! Két levita-testvér, fel a fejjel büszkén, Pap öcsétek lelke telketekben tűzként Égjen, amíg álltok a krisztusi vártán Teljes fegyverzetben, míg hátrál a sátán! S most Téged ősz testvér foglak szépen kézen S ahogy bánatba tört két szemedet nézem, Szólok hozzád lágyan: töröld te könnyed, Boldog, aki Isten igájában görnyed! Véres igád - testvér - Krisztus szemefénye Beragyogja tisztán, tündöklő fehérre, Leveszi válladról vérbíbor palástod, Ha majd minden gondod egy sírba elástad! Addig állj a vártán bűnviharok között, Melyet kis káplánod vére megöntözött. Állj keményen, bátran, himnuszt zengjen ajkad Glóriás vezéred, Krisztus szeme rajtad! 1957. december 17. 223
