Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
Paptársak a vértanúról
vértanúságunk, a mi vértelen vértanúságunk is valóban Jézus ügyét tudja szolgálni. Engedjék meg, Testvérek, hogy egy kicsit személyesebben szóljak János atyáról. Amikor készültem erre a szentmisére, egészen megrendültem. Mert amikor 1957 decemberében János atya vértanú lett, életét adta Jézus ügyéért, 26 éves volt. Éppen annyi, mint amennyi most vagyok én. Akaratlanul is ott volt bennem a kérdés: vajon én tudnám-e ezt vállalni? Mennyire élek Jézus ügyéért? Testvérek, azért hozom fel ezeket a kérdéseket, mert ott kell legyen ez minden testvérnek a szívében. Jézusért nemcsak szavakban kell vállalni nagy dolgokat, hanem az életünkkel kell vállalni, hogy mi hozzá tartozunk. Testvérek, amikor én megismertem János atya élettörténetét, akkor magával ragadott ennek a fiatal papnak a bátorsága, a hite. Az, hogy elindult azon az éjszakán, elindult azért, hogy Jézus ügyét szolgálja. Nem számolva a veszélyekkel, nem számolva annak az időnek az igen komoly veszélyével, amikor nehéz volt kereszténynek lenni, még nehezebb papnak lenni. Példaképem lett. Választottam egy mondatot, ami újmisés jelmondatom volt, s ami igazán kötődik János atya életéhez. „Te azonban tarts ki abban, amit tanultál és meggyőződtél, hiszen tudod kitől tanultad!” Mert nem emberi érvek a papságnak a mérföldkövei, nem emberi érvek azok, amik megokolják, hogy mi papok legyünk és Isten ügyét szolgáljuk, hanem egyedül a bizalom, az Istenbe vetett feltétlen bizalom az, amely az embert megtartja Isten szolgálatában. János atya is, meg minden papságra készülő ember, amikor a szemináriumba vonul, akkor ott próbál lelkileg készülődni arra a küldetésre, amely minden papnak a sajátja. Amely Keresztelő Szent Jánosnak is a küldetése volt, amit hallottunk a mai evangéliumban. „Készítsétek az Úr útját, egyengessétek az ő ösvényeit!” (Izajás prófétától idézett Keresztelő János.) Ez minden papnak a szolgálata, hogy készüljön fel arra a hivatásra, amelyet Isten szánt neki, amelyre Isten hívta. Erre a hivatásra készítjük a lelkünket, és tanultunk is sokat. De ennél a szerény tudásnál, amivel kapcsolatosan Istenről valamit megsejthettünk, sokkal, de sokkal fontosabb az a bizalom, amely ott 168
