Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
Paptársak a vértanúról
és 1957 decemberében meghalt. Néhány évtized, egészen pontosan 26 év, huszonhat év és teljes élet, az Isten teljessé tette. Mert nem a kor számít Isten szemében, hanem az érte végzett szolgálat és az, hogy azt milyen lelkülettel végzi az, akit Isten meghívott. „Senki sem szeret jobban mint az, aki életét adja barátaiért”. János atya életében valósággá lett ez az isteni szeretet. Ahogy Jézus szerette övéit, bennünket, úgy az ö szolgájának, a papnak is ezt a szeretetet kell utánoznia. János atya vértanúságában e szeretet utánzása egészen hősiesen valósult meg. Életét adta Jézus ügyéért. A vértanúk bátorsága, a vértanúk lángoló hite volt benne és tette azzá, amivé minden mártírt Isten megszentel. Merte elveszíteni életét Jézusért és az ő evangéliumáért. És ezzel nyerte meg azt igazán. Drágább volt János atyának az Isten szolgálata, szeretete, mint a tulajdon élete. Amikor valaki a papságra vállalkozik, akkor egy kicsit ott cseng benne az a mondat - s reméljük, hogy nemcsak kicsit, hanem egyre jobban, minél előbbre halad a papságban -, ami Avilai Szent Terézben egy csodálatos Isten-élmény után született: Isten egyedül elég. Isten egyedül elég! Ez volt János atya élete, erről szól az a 26 év, amit itt közöttünk, a földön töltött. Az a 26 év, amelyben Isten ajándékozott meg bennünket. Azokat is, akik nem ismerték őt személyesen, de még inkább azokat, akik egészen megtapasztalhatták az ő szolgálatán keresztül Isten jelenlétét köztünk; létét, mely értünk van. János atya vértanúsága bátorít bennünket is, mert nemcsak az a vértanúság létezik, amikor az embernek vérét kell ontani Jézusért, Jézus ügyéért, hanem van a hétköznapoknak is vértanúsága. A hétköznapok vértanúsága annyit jelent, hogy Jézus szeretetéért, Jézus ügyéért felfeszülni újra meg újra a keresztre. Ezt tesszük, amikor szeretnénk igaz keresztényként megmaradni egy olyan világban, ami egészen másról szól. Kereszténynek lenni ma annyit jelent, mint szembe úszni az árral; és ehhez kell a vértanúk pártfogása, a vértanúk közbenjárása. Ezért fontos, hogy tudjunk ilyen papokhoz szólni, imádkozni, könyörgésüket kérni, hogy jáijanak közbe értünk Istennél, hogy a mi 167
