Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)

Pogány ok idején

öltözködésre, sem arra, hogy valamit magunkhoz tudjunk venni. Senki nem izgult azon, hogy jaj, mi lesz. Eljöttek a szüleim értem Vácra és Pétery püspök urat kérték, hogy engedjen el. Én mosolyogva mondtam: nem, én maradok, én nem megyek sehova. Nem féltünk semmitől. Szóval, a hivatás Isten ajándéka, azt nem lehet mértékkel mérni, sem otthagyni, mert később sem tud megnyugodni az, aki csak úgy otthagyja. Akinek igazi hivatása van, nem is hagyja ott.

Gyilkosok kerestetnek

Dancsecs Imre- Össze kellett jönni a tizenhat éven felülieknek, férfiaknak a volt iskolában. Tizes, tizenkettes csoportokban - én nem tudom már pontosan - le kellett menni a szembe lévő háznak a kertjébe. Ott sorba állítottak bennünket. Egy búra alatt volt egy zöld kalap. A Kántor nevű kutyát, nagyon híres kutya volt- könyv is jelent meg róla, nekem is megvan -, akkor elengedték. Levették a szájkosarát, mondták, hogy mindenki maradjon nyugodtan, nem fog bántani senkit, ne ijedjenek meg. Hát, nem volt egy jó dolog, egy ekkora kutya szaglászta az embert. Mindenkihez odament. Végigszaglászott, fölszagolt ide a kabát ujjába, meg mindenhol. Sorra, mindenkit végigszagolgatott.- így választotta ki a Tókát?-Nem. Ennél a szagoltatásnál nem választott ki senkit. Állítólag elment a házához, a lakásához. Zsidán volt neki háza. Ott valami vémyomokat talált. Na de azt mondják, hogy ő disznóvágáson volt előtte este, azért volt véres a ruhája stb. Ekkor tartóztatták le a Tókát. Ez is egy nagyon érdekes dolog. Kétszer halálra ítélték. Az első tárgyalás itt volt járási szinten, Szentgotthárdon, a mostani polgármesteri hivatalban. Nagyon sokan elmentek, én nem voltam ott. Itt első fokon halálra ítélték. Utána fellebbezett, és megyei szinten, másodfokon is halálra ítélték. Később a legfelsőbb bíróságon meg fölmentették. Hát

125