Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
Pogány ok idején
most kérdem én, hogy milyen bíróság lehetett az, amelyik csak úgy halálra ítél valakit. Azért a halálra ítélés egy komoly dolog. Ezért gondoljuk, hogy ez egy mesterkélt dolog lehetett. Brenner József- Egy ember ezt nem tehette. Egy ember nem lett volna képes a gyilkosságot úgy végbevinni, mint ahogy a forgatókönyvben ez szerepelt. Kezdettől fogva nem hittük. Azt gondoltuk, magam is, hogy akit belesodortak ebbe a perbe, annak valami köze volt a gyilkossághoz. Azt senki sem tudta, hogy kinek mi volt a szerepe. Akkoriban senki nem mert nyilatkozni a faluban erről a dologról. Brenner László- Annak idején bevonták-e önöket, testvéreket, a családot a vizsgálatba?- Kettőnket bevontak. A szülőket nem hallgatták ki. Minket lerendeltek Szentgotthárdra. Abban az időben, mikor a határsávot megszerezni borzasztó nehéz volt, öt percen belül kiállították nekünk, mehettünk Szentgotthárdra. Bementünk a rendőrségre. A kihallgatás annyiból állt, hogy bezártak mindegyikünket külön egy szobába, és azt mondták, hogy most írják le az öccsüknek az életrajzát, különös tekintettel a nőügyeire.- Egy papnak miért a nőügyeire voltak kíváncsiak vajon ?- Azt tessék megkérdezni azoktól, akik kíváncsiak rá. Általában a papok „nőügyeire” mindig kíváncsiak az emberek. Azt mondta az egyik nyomozó valakinek, hogy a maguk papjának az egész életét végigvizsgáltuk, de semmit, még a legkisebb ilyesmit sem találtuk benne. A maguk papja egy nagyon tisztességes, rendes pap volt. Kurucz Erzsébet-Volt egy gyűlés, vagy minek nevezzem, Gotthárdon, ahol minden hivatalos személy és a rendőrség is részt vett, utána pedig vacsora. Arról a gyűlésről három kethelyi személy jött hazafelé, és hallották a 126
