Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
Pogány ok idején
jártunk együtt. Azt szoktam mondani, hogy én lányt először közelről akkor láttam, mikor az iskolába bementem tanítani. Addig nem. Brenner László- Mint legidősebb testvér, ön döntött először a papi pálya mellett. Az ön döntése mennyiben befolyásolta a fivérei választását?-Nem hiszem, hogy lényegesen befolyásolta volna, inkább a család vallásos hangulata, szüleimnek a vallásossága. Édesapámnak a vallásossága különösen. Hiszen egy férfiember vallásossága mindig meghatározó. Bár az édesanyák vallásossága nélkül nincs vallásos élet, ha egy férfi vallásos, akkor az sokkal nagyobb hatással van, mint egy anyának a vallásossága. Mi egy szobában voltunk gimnazista korunkban. Egyszer mondtam az öcsémnek, Jánosnak: gyere el te is papnak. Azt mondta: hogyne, mindenki nem mehet el papnak! Ennyiben maradtunk. Én bevonultam Zircre, onnan leveleztünk. Egyszer ír nekem egy levelet, egész váratlanul: én is meggondoltam magam, megyek Zircre. Brenner József- Papnak lenni, mindig hivatást jelent, arra senkit nem lehet bíztatni. Prédikálni szoktam arról, hogy az édesapám tizedik gyerek volt, és a nagymama azt szerette volna, ha ő elmegy papnak. Neki eszébe sem jutott, Pesten tanult a Műegyetemen, utána megnősült. A nagymama halála után öt unokája lett pap. Tehát jól imádkozott. Kurucz Erzsébet- El lehet-e egy szerzetestől venni a hivatását?- A hivatást elvenni nem lehet, meg megadni sem. Az Isten ajándéka. A hivatás megmagyarázhatatlan valami, egy olyan érték, amiért az ember mindent vállal. Például, amikor Vácott laktam, mindennap fényszórózták az épületet. Kiteregettük a ruhát, hogy ha jönnek, azonnal magunkra tudjuk kapni, mert sohasem adtak időt 124
