Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)

Pogány ok idején

aztán lassanként elmúlt. A szigorlat után a püspök úr telefonált nekem - kerülgette, mint macska a forró kását, mire végre ki merte mondani hogy engem Kethelyre helyezne. Mikor a püspök úr ezt nekem kimondta, már egy csöpp félelmet sem éreztem. Ezt mondom azért, mert amikor megtudták, hogy én kerültem oda utána, mindenkinek első kérdése az volt: nem féltél? Mondtam, eleinte igen, de később már nem féltem.

Kurucz Erzsébet

[a véres karinggel a kezében]- A holttestet délután vitték ki a szentgotthárdi temetőbe. Ez a karing, amit a kezemben tartok, ez volt János főtisztelendő úron a gyilkosság idején. Láthatók rajta vérfoltok, szúrás vagy vágás kevés, mert a holttestet, ahogy kivérzett, lábánál fogva húzták keresztül az élősövényen és a karing fölfelé volt hajolva a testen. A ruhája volt nagyon összevagdosva, nem a karing. A fejét úgy összeverték, hogy a papsapkát egyáltalán nem lehetett rátenni, mert megdagadt, tele különböző púpokkal, a veréstől. Kimondhatatlanul nézett ki. A holttestet a szentgotthárdi nagy temető ravatalozójába vitték. Először meztelenül fektették ki a testét, de volt egy jobb lelkű elvtárs, aki mikor meglátta, visszament a házakhoz, kivitt egy lepedőt és letakarta.

Hívás és hivatás

Brenner József- Azt hiszem, hogy sokban nem különböztünk az átlag fiataloktól, mert mi vidámak, mindenre, minden tréfára és egyébre készek voltunk. ’48-ig voltunk otthon együtt. Akkor a testvérem, László Zircre került, aztán elkerült a János testvérem is- ’49-ben talán. Felnőtt korban már ritkábban találkoztunk, de mikor összejöttünk, akkor nagyon jó hangulatban... Szerintem nem volt sok különbség köztünk és más fiatalok között... Talán csak egy: lányismerőseink nem voltak. Akkoriban nem volt koedukáció, fiúiskolába jártunk, fiúkkal

123