Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)
Pogány ok idején
mondani, mert élő paptestvér még), nem volt haj landó a mozgalomba belépni. Nekik nagyon jó lett volna, pontosan az édesapja miatt, aki ’ 19-ben - mégis, többet is mondtam -, direktóriumi tag volt. Nagyon szerették volna öt ilyen értelemben futtatni. Nem volt hajlandó erre. Neki megvolt a napja - hajói tudom, a szerda -, amikor minden héten megjelentek, elvitték és állandóan ütötték. Ha ő azon a szerdán a Balatonnál volt valahol, akkor a Balatonnál fogták el és vágták autóba. Ö maga beszélte el, hogy erre az alkalomra mindig nagyon jól felöltözött és mikor ütni kezdték jajgatott és kiabált. Kurucz Erzsébet- Nem csak akkor, a mai napig is félnek. Nem egyszer mondják nekem, te nem félsz? Mondtam: én csak az igazságot mondom. Nem politizáltak itt a papok, nem voltak politizáló természetűek, egyik sem. Inkább lelki életet élők voltak. A rábakethelyi plébánián igen nagy volt a hitélet. Itt mindenféle szervezet: kongregáció, oltáregylet, rózsafüzércsoport, társulat, szívgárda, szóval, ami létezett, az minden megvolt. Ez szemet szúrt a pártnak, meg kellett egy kicsit bénítsák, mert különben a párt nem haladhat előre. Aki ezt tervezte, az volt a legnagyobb bűnös. Énszerintem nem is az, aki végrehajtotta, akik végrehajtották, inkább az, aki elgondolta ezt. Szabó Gyula kanonok, nyugalmazott plébános- Február 20-án, csütörtökön egy szigorlatom volt, azt befejezvén, püspök úrnak megtelefonáltam, táviratoztam. Másnap már jelzett a püspök úr, hogy délben szeretne velem beszélni. De ezt megelőzően - hadd mondjam még el azt, mert ez fontos nekem -, karácsony után édesanyám írt egy levelet. Abban szépen leírta, hogy az esperes úr volt nálunk, a szüleimnél, és elmondta, hogy mi történt Rábakethelyen. Hozzátette azt is: az esperes úr azt mondta, hogy téged fognak odahelyezni. De el ne menj ám! Akkor volt az a bizonyos lélektani pillanat, amikor megijedtem, nem tagadom. Félelem jött belém. De 122
