Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)

A nyomozás

egy nagyon magas, mongol képű nyomozó, és pökhendien odaszólt Szendrödynek: „Megvan már a jegyzőkönyv?” Szcndrődy bátorítóan nézett rám, öt tényleg a jó Isten küldte, szívesen emlékszem rá. Ez a másik üvöltözött velem, majd elment. Ezután Szendrödy így szólt: „Most elmegyek, de ne féljen, senki sem jön már kihallgatni. Elmegyek a férjéért és idehozom. Legyen egészen nyugodt!” Örültem, hogy végre haza mehetünk. Amíg várakoztam, hallottam egy puskalövést, és pár pillanat múlva elment a villany. Egyedül maradtam a sötétben, nagyon megijedtem, automatikusan az ajtóhoz mentem. Arra gondoltam, hogy a férjemet ölték meg. Szendrödy visszajött, és mondta: „Nyugodjon meg! Félútról jöttem vissza, egy baleset történt, gondoltam, nagyon megijedhetett.” Ott maradt velem addig, amíg újra lett villany, aztán elment és hozta a férjemet. Amikor megláttam, halálsápadt volt, tiszta borosta az arca. Egy kicsit beszélgettünk, majd azt mondtam a Szendrödynek: „Édesapám még biztosan itt van, vele kimennénk Zsidára.” Ő ezt felelte: „Ne menjenek ki, hanem menjenek haza Répcelakra.” Elértük az utolsó vonatot és hazamentünk. Édesapámtól csak elköszöntünk.

(A jóságos és goromba nyomozók, váltakozása beletartozott a kommunista nyomozás módszerébe.)

Fenyvesi László:

Miután hazakerültünk, a rendőrök soha többet nem jöttek. A kihallgatásokról semmilyen papírt nem kaptunk, a tárgyalásra nem hívtak bennünket.

Monek Emőke:

Akkor - december 14-én - este valószínű, hogy nem a Kóczán Tibort várták az állomáson, hanem az én férjemet. Elogy mi történt volna vele, az talány, de ha ő akkor a megbeszéltek szerint hazament volna Zsidára karácsonyfáért, akkor biztosan belekeverték volna a gyilkosságba." * 100

"Fenyvesi László és Monek Emőke 2001. november 30-i vallomása.

100