Császár István - Soós Viktor Attila: Magyar Tarzícius. Brenner János élete és vértanúsága 1931-1957 (Szombathely, 2003)

A nyomozás

rüség fogott el. Nagyon szerettem a Kozma esperes urat is. Felemeltem a fejemet, és a számon, a nyelvemen volt, hogy azt mondjam, mert azt is megöltétek. De szerencsére ez nem történt meg, mert akkor biztos megvertek volna. Megszólalt valaki: „Na, most miért nem sír?” Azonnal eszembe jutott, hogy ezek tudják azt, amikor megtudtam, hogy meghalt a tisztelendő úr, akkor én sírtam, és a szüleimnek írt levélről is tudhatnak, hiszen édesapám mondta, hogy nem kapták meg a levelemet. Csak ennyit mondtam nekik: „Nem mindig, és nem minden körülmények között lehet sírni.”

„Na nyugodjon meg - mondták - él az öreg Kozma.”

Ez így ment órákon keresztül. Amikor elfáradtak, akkor jött egy másik csoport, cserélgették egymást. Délután kettőtől este tízig ez így ment egyfolytában. Nem volt könnyű, nagyon fárasztó volt.

Majd jött egy megmagyarázhatatlan dolog. Kezdtem fáradni, csüggedni, és magamban kérdeztem: Istenem, hol vagy? Ezután úgy éreztem, mintha hátulról valaki átölelne, nem fogott meg senki, de éreztem és hallottam: Ne félj! Hátra néztem, hogy ki az, de nem láttam senkit. Újra erőt kaptam, nyugalom szállt a lelkembe. Utána jött be a Szendrődy nyomozó, de ő nem vadállat módjára viselkedett, mint a többiek, őket kiküldte: „Hagyjanak magunkra.”

Bemutatkozott, nagyon kedves volt és arra gondoltam, hogy a sok vadállat közé került egy ember is. Bátorított: „Legyen nyugodt, most jegyzőkönyvet fogok felvenni. Itt van a férje, őt is kihallgattam, ő is haza fog ma menni. Megmondtam a férjének, hogy nem ő a gyilkos. Nézze fiatalasszony, nem ebben a rezsimben lettem nyomozó. Én már a Horthy-világban nyomozó voltam, és van praxisom ahhoz, hogy egy emberről sok mindent megállapítsak.” Olyan nyugodt és jóságos volt. Felvette a jegyzőkönyvet ezekkel a kérdésekkel: „Mióta, hogyan és milyennek ismertem meg Brenner Jánost.” Amikor befejeztük, kérte, hogy olvassam el és írjam alá. Bejött

99