Harangozó Ferenc: A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig (Szombathely, 2012)

1942 -1948

lebb fekvő vasútállomást. Koromsötét éjszaka volt. Bement a falu bírójához. Időbe került, míg fölrázta álmából a bírócsaládot. A bíró fia kelt föl, hogy elvezesse a házhoz, ahová Ádit elszállásolták.

Alig ment el a két fiú, ÁVO-s autó állt meg a bíró háza előtt. Azok is Balogh Ádám lakása felől érdeklődtek. A bíró elmondta, hogy éppen egy fiatalember kereste, és a fia kísérte el hozzá. Az ávósok gyorsan autóba ugrottak, a két fiú nyomában elszáguldottak. Pár méterrel a ház előtt érték utol, és fogták körül őket. Elfogták mindkettőt. Öcsit megbilincselték, és most már ők riasztották föl álmából Ádit. Minden ajtót, ablakot elálltak, menekülni nem lehetett. Szegény Ádi kezére szintén bilincs került. Mindkettőt egyenesen visszavitték Szombathelyre. Ott Ádi elmondta, hogy a Kalauz bácsi imakönyvében talált kérdéseket ő gépelte nálam, az én gépemen. Azt is elmondotta, hogy kik voltak azok, akik Szombathelyen, Veszprémben, Körmenden, Kőszegen az oroszok ténykedésére vonatkozó adatokat pontosan leírták, eljuttatták hozzám, és hogyan küldtem én át ezeket a leveleket Lajcsi unokaöcsémmel a határon. Gyorsan elszáguldott egy riadóautó Szentpéterfára, hogy elfogják Lajcsit. Szerencsére eltévesztette Ádi a vezetéknevet, Harangozó Lajcsit mondott Sákovits Lajcsi helyett. Míg Harangozó Lajcsit hiába keresték, Sákovits Lajcsi elmenekült. Ki a kerten át a rétre, onnét a határfolyóhoz, a Pinkához és azon átúszott. Erre a bátyját keresték, aki erdészmérnök-hallgató volt Sopronban. Őt sem sikerült elfogniuk. Mikor a ház felé közeledtek, az első emeletről kiugrott az ablakon, és Ausztriába menekült.

Körülbelül kialakult bennem a kép. A lefogott diákokért és Keresztes Árpádért nem sokat tehettem, de a többieket, főleg a családos embereket minden áron meg kell menteni. Hiszen ők nem is gyűjtöttek rendszeresen oroszokat kompromittáló

97