Harangozó Ferenc: A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig (Szombathely, 2012)

1942 -1948

- Mi a panaszuk? - kérdezte.

Nem feleltünk. Erre őszinte keserűséggel a hangjában azt mondotta:- Gyűlölnek! De tudják meg, hogy én 102 hónapot töltöttem az elmúlt rendszerben börtönben politikai meggyőződésem miatt.

Elhittem neki és sok mindent megbocsátottam neki. Talán valóban elvi állásponton állt. A gonoszok, az emberiség közellenségei, az első csatamezők hiénái és patkányai, akik mindkét tábor hulláin élősködnek.

Jó volt a művelt, sokat látott Kiss Ferenccel, a tudós, szerény Weiss Pista bácsival, a kedves Kiss Elemérrel, a csendes, kissé komor Pruglival együtt lenni. Kiss Ferenc londoni világháborús élményeiről beszélt. Pista bácsi történelemórákat adott. Olyan kedvesen és korhűen, ahogy Pista bácsi adta le nekünk a Napóleon utáni időket, Metternich korát, ritkán hallottam. Olyan jó volt elfelejteni a szomorú jelent és a kínzó érzést, mi lesz ezután, amíg Pista bácsi nyugodt, szerény hangú, de alapos történelmi előadásait hallgattuk. Áldja meg az Isten érte! Hogy él-e még, nem tudom. Hirtelen elszakadtunk. Megbilincselve dzsipbe raktak és vittek a város felé. Megint hová? Azt éreztük, hogy rosszabb, súlyosabb helyre. Olyan különös, hogy a rab megérzi ezt. Honnét? Talán a rabtartók magaviseletéből, vagy az előtte titkos intézkedéseket érzi meg?

Újra az Andrássy út 60-ba kerültünk. Sokkal komorabb pribék vitte el Kiss Ferencet, aztán engem. Megint a motozóba. Nem volt már mit elvenni tőlem, hiszen mindent elszedett a dél-budai internálótáborban az a hullarabló. Semmim sem maradt, csak a köpönyegem, tépett reverendám, kalapom és két zsebkendőm. Most már a mély pincékbe vittek. A 29-es pin-83