Harangozó Ferenc: A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig (Szombathely, 2012)

1948 -1956

a börtönből, de el kell hagynunk az országot, mert újra elfog­hatnak. Megértette a helyzetünket, azonnal kötényeket kötött elénk és felültünk a tejeskannák közé, mert a vezetőfülkében már hárman voltak. Ponyvás autó volt ez a tejszállító, nem nyi­tott. Kelenföldön megállítottak bennünket. Az út szélén - félig le­takarva - egy orosz páncélautó állt. Megnézték a vezető pa­pírjait, benéztek hátra is, a tejeskannákat látva ránk se hede­rítettek. Indulhattunk tovább. Veszprémnél újabb igazoltatás következett. Zalaegerszeg felé nem mehettünk, a gráci útra irányítottak bennünket, János­­háza és Kám felé. Kámnál tankok hosszú sora kígyózott előt­tünk. Ezek már úton voltak Szombathely irányába, a határ felé. Félreállítottak bennünket. A sofőr azt mondta, hogy ő itt leáll, akár egész éjjel vár, mert világosban jobban látja, hogy merre kell menni. Nekem égett a talpam, mennünk kellett. Ereztem, hogy a közelben folyik a Rába, s a szántóföldeken keresztül - már ősz volt - el tudunk menni. Emlékeztem arra, hogy Kám körül áll egy malom. Cserkész koromban voltam ott egy pün­kösdi táborozáson. Elindultunk, s amikor valamennyire látszott a Rába füzesei­nek vonala a sötétben, akkor - mintha a földből bújt volna ki - valaki ránk világított:- Sztoj!85 Két orosz őr volt, akiknek a Rába-vonal biztosítása volt a fel­adata. Néztek bennünket, majd kérdezték:- Kudá?86- Haza, Kámba! “Állj! 86 Hová? 148

Next

/
Oldalképek
Tartalom