Harangozó Ferenc: A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig (Szombathely, 2012)

1948 -1956

Amikor egyharmadra csökkent a rabok száma, akkor Budapestre szállítottak bennünket, a Gyűjtőfogházba. Út közben fiatal őreink beszélgetéséből megtudtuk, hogy azon a tavaszon ők Oroszországban voltak hadgyakorlaton.- Látod, itt vannak a testvérek, akik szintén onnan, a „Paradicsomból" jönnek - hallottuk a rácson keresztül.

Beszédbe elegyedtünk velük. Ok legszívesebben szabadon engedtek volna bennünket - nyugati irányba küldve.- Ne féljenek, Magyarországon már nem az az idő járja, mint amikor Rákosi volt az úr - mondták.

Sok mindent megtudtunk tőlük.

A Gyűjtőben kiürítettek egy részt számunkra, de más táborból is hoztak oda embereket. Ötszáz-hatszáz körül lehettünk.- Mészáros Tibor atya is ott volt még?- O már Nyíregyházáról szabadult.

A Gyűjtőben, az egyik csillag alakú épületben kiültettek bennünket a szabadba, láttuk a bezárt börtönkápolnát. Volt egy telep nagy, világos ablakokkal, ahol magyar foglyok - mérnökök - dolgoztak, de szibériait egyet sem vettek oda. Pedig szívesen mentünk volna.

Eleinte egy rossz, északi cellába kerültem harmadmagammal, ahová soha sem sütött be a nap. Egyszer bejött hozzánk valaki, és így szólt:- Harangozó úr! Legyen szíves, jöjjön velem!

Két társam csak nézett, amikor engem elvitt. Az ismeretlen átadott nekem egy szép csomagot, amiben szalonna és kenyér volt. Egy intelligensnek látszó ávós volt még ott, aki megkérdezte.- Ismerni tetszik Mécs Lászlót82?

142