Harangozó Ferenc: A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig (Szombathely, 2012)

1948 -1956

- Igen, nagyon jó költeményei vannak.- Itt van Mécs László is. Megtudta, hogy Szibériából pap is érkezett. Kérte, hogy a hozzátartozóitól kapott csomagot juttassuk el a hazakerült papnak, mert tudja, hogy ez milyen jól esik.

írtam Mécs Lászlónak, megköszöntem ajándékát. Ő intézkedett arról is, hogy részt vehessek egy orvosi felülvizsgálaton. Ott gyógykezelésre utaltak. így pár hónapra jobb körülmények közé kerültem.

Mécs szabadon járkálhatott, integettem is neki néhányszor. 1956 nyarán engedték szabadon.

A forradalom napjaiban vártuk a segítséget. Étkezésre csak sózott szalonnát kaptunk, szinte ehetetlen volt. Az utolsó napokban jöhetett be a kenyeresautó, mert a börtönt ávós laktanyák vették körül, és ide összpontosították utolsó erejüket, reményüket az államvédelmisek. Mi már belülről fellázadtunk, a belső őrség egy része átállt és átadta a fegyvereket. Azt tudtuk, hogy kint mi történik, mert az őrök behozták az újságokat.

Sokat énekeltünk, szavaltunk ezekben a napokban. A cella ajtaja nyitva volt, de nem mozoghattunk, a fegyelmet be kellett tartanunk. Hárman voltunk egy cellában: egy fiatal állatorvos, Széli Gáspár, Böröcz Sándor evangélikus lelkész Körmendről

és én.

Mi az október 31-re virradó éjjelen már ki akartunk törni és egyesülni a kintiekkel. Böröcz Sándor kérdezte tőlem:- Te, Ferenc! Lőttél már puskával?- Igen, leventepuskával lőttem már kányára, de azt sem találtam el. 82

82Mécs László (1895-1978): költő, premontrei szerzetes. 1953-ban koholt vádak alapján letartóztatták, 1956 szeptemberében rehabilitálták.

143