Harangozó Ferenc: A csendlaki parókiától a szibériai hómezőkig (Szombathely, 2012)
1948 -1956
hogy még szopott, s így nem volt lelkünk anyja zabporciójából valamit is elcsenni magunk számára, mint azt a többiek tették, mert éhen pusztult volna csikóstul. - Hárman szépen összeszoktunk. - Joachim elnevezte a kancát valami divatos sláger után „Donna Clara"-nak. Egyszer elmondta, hogy az otthonhagyott feleségét és kisfiát juttatja mindig eszébe és ellágyult. így érkezett el a pravoszláv karácsony. A szentestén világított a hó, hidegen szikráztak a csillagok, amikor a munkából hazafelé igyekeztünk az istállómeleg barakkba. Fapriccsünk egymás mellett volt joachiméval. Volt rajta szalmazsák is, közte egy „tumbocska"78. - Nagy vívmány ebben a Sztálin utáni érában! A tumbocskára kis fenyőcske is került, sőt, Joachim szerzett egy kis gyertyát is a pékségben, ahol néha éjjel kisegített. Nagyon takarékoskodtunk vele; csak lefekvés előtt gyújtottuk meg egy-két percre. Ezen a szentestén a tábor rádiója nagyon halk zenét közvetített. Nem akartam hinni a fülemnek! Mozart híres, szép motettája volt: az „Ave verum corpus, natum ex Maria Virgine!"79 - Nem lehetett véletlen, valaki szándékosan közvetítette ezen a Szentestén. Megrendülve hallgattuk, mint valami üzenetet egy más világból! Ekkor éreztük először, hogy mi is hazakerülünk. A barakkban már mindenki mélyen aludt, csak mi ketten révedeztünk még mindig az imbolygó gyertyalángba. - Aztán megszólalt Joachim, mintha gyónna: „Én néha verset is írok. Ha nem untatlak, fölolvasok egyet. Az a címe: A fiamhoz." Halkan, tagolva kezdte el mondani a verset. Emlékszem, arról szólt, hogy mikor utoljára látta a fiát, az ötéves volt. Tengeri útjáról éppen egy igazi kis vitorlást hozott neki és esténkint ezzel indultak el kettesben „világkörüli utazásra". 78 kis éjjeliszekrény ^Üdvözégy igaz Test, ki Szűz Máriától születtél! 133
