Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)

Dallos Imre naplója

rű volt az egész mise. Felhangzott püspök atyánknak erős hangja: Gloria in excelsis Deo!87 S felhangzottak a gyönyörű karácsonyi énekek: Isten gyermek, kit irgalmad közénk lehozott. A zsúfolásig megtelt székesegyház csak úgy zengett ezrek éneke alatt. Az átváltoztatásnál síri csend volt és „leszállt az örök ige”. A templom sötét volt, csak a főoltár gyertyái égtek. A katakombákra emlékeztetett ez a mise bennünket. Végül az „Óh, gyönyörű szép, titokzatos éj” csendült fel. Este a kápolnánkba énekeltük a szebbnél-szebb énekeket. - Ma riadó nem volt.

december 25.

Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok!

Kis Jézus születését ünnepeljük meg. Megszületett a mi üdvünk, reményünk, hogy életünk lehessen. Bár körülöttünk nagy és hatalmas vihar van, a mi szívünkbe betért a kis Jézus békéje, szeretete. Nem palotában született, hanem egy kis istállóban, nem bársony között, hanem szalmán. A kis Jézus példát adott nekünk a szenvedések, a nehézségek elviselésére. O mondja: Fiaim, nézzetek rám, lám én mennyit szenvedtem, mégsem zúgolódtam, hanem tűrtem a hideget, tűrtem a nélkülözést, tűrtem a szalmának szúrását, tűrtem a menekülést, hát ti meg miért vagytok megijedve. Ne legyetek kis hitüek és én veletek vagyok. Kapaszkodjatok csak belém és ne féljetek. 1944. év karácsonyának ez a kis Jézus üzenete, ezt kiáltja a háborúban szenvedő emberiségnek. Ne féljetek, veletek vagyok. Ma konvent misén88 kisriadó volt. Ezt azután nem gondoltam volna, hogy

87 Dicsőség a magasságban Istennek.

88 A székeskáptalan tagjainak miséje.

» 71 «