Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)

Dallos Imre naplója

karácsony ünnepén megzavarjanak bennünket. 12-kor aztán riadó volt. 20 percig voltunk a pincében. Utána ebéd. Ebéd alatt ismét riadó. Ez azonban 1 óra múlva véget ért, mi pedig ebédeltünk. Egész nap nem volt aztán semmi zavarás. A vesperás elmaradt. Itthon aztán élveztük a karácsonyi ünnepeket. Este a rektor úr által megint sorshúzás volt. Egy Gyóntatok zsebkönyvét kaptam itt, amelyet Ifkónak adtam. Karácsonynak szent ünnepe így telt el, távol a hazai háztól.

december 26.

Szent István első vértanú ünnepe van. Most ministráltam először jobbról a püspök úrnak, társam Forró Ödön89 volt. Mindjárt az elején a gyújtogatás után rászólt a püspök úr a társra: „már ég”. Szegény már ekkor remegett. Evangélium alatt elküldtem, hogy az ostyákat intézze el. 4-en áldoznak, erre ő kivesz 4 darabot. Odaviszi a püspök úrnak, ki mikor meglátja, így szólt: De édes fiam, miért vetted ki az ostyákat, mikor azokat én magam tettem bele - feleié Forró - de püspök úr, négyen áldoznak. - Tudom fiam, de honnét tudod, hogy én konszekrálni90 akarok. Erre aztán jött a remegés. A mise aztán mégis jól ment. Végül pedig mondá nekem megütve az arcomat: „Jól van, kicsi fiacskám, jól van, de azt hiszem, hogy mégis kellett volna a „pro pace91”. Igen, kegyelmes Úr-mondám. No nem baj, majd holnap elmondom - szólt és megköszönte a ministrálást, eltávozunk az izgalmas ministrálásról. - Riadó volt.

89 Forró Ödön kalocsai egyházmegyés pap lett.

99 Átváltoztatni a szentmisében a kenyeret Krisztus testévé. 9' Békéért mondandó imádság.

» 72 «