Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)
Dallos Imre naplója
november 17. A magvetőről volt az elmélkedés, aki elvetette a magot és kiment megnézni, hogy csírázik-e? A jó Isten türelmes. Neki 1900 év semmi. Ha ő türelmes, hát nekem is annak kell lennem. Hiszen én alter Christus54 vagyok. Uram, Te segíts ebbéli türelmemben! november 18. Ismét megkezdődtek a riadók számunkra. Ismét a halál jár körülöttünk. A magyar történelemnek legszomorúbb napjait éljük. Édes hazánk száz sebből vérzik. Óh Nagyasszony, nemzetünk reménye, segíts meg, mert elveszünk. Igen, elveszünk és elpusztulunk. A Te kötényed szent palástja tud csak megmenteni bennünket. - Ma átköltöztünk a régi kápolnába. Itt mindjárt kellemesebb a levegő és az idő. november 19. Szent Erzsébet ünnepét ültük ma. Megcsodáltuk a szerfölött nagy irgalmasságát, adakozását. A szenvedéseket a legnagyobb szeretettel tűrte. Mikor már más hely nem jutott neki, egy disznóólban lakott, és mindennap egy Te Deumot mondott Istennek. Példakép. Követnem kell őt, annyira szerette Istent. Ma Bözsi nénémnek nevenapja van. Kérem a jó Istent, hogy éltesse sokáig erőben, egészségben. november 20. A kicsi kis hófehér ostyáról, a csöpp rózsasziromról elmél-54 Krisztus mása, másik Krisztus. » 52 «
