Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)
Dallos Imre naplója
kedtünk most. Milyen igénytelen a külseje, de annál nagyobb a hatása. A szentostya az utolsó vacsorán indult el. Ott voltak a tanítványok a Mester körül. Az Úr kezébe vette a kenyeret és megtörte mondván: Ez az én testem. Azután vette a kelyhet, s mondta: Ez az én vérem. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Mily felfoghatatlan nagy jutalomba részesülünk, mikor magunkhoz vesszük az Úr valóságos testét és valóságos vérét. Valóban, lelkünk valóságos templom, ... valóságos Szentségház, ... valóságos Szentségtartó, ... valóságos mennyország, ... ahol az angyalokkal együtt imádhatjuk a Legméltóságosabb Oltáriszentséget. - Édesapám itt volt, és a riadó miatt 2 órára érkezett ide. november 21. Ma az exegézis55 órán a vihart lecsendesítő Jézusról beszéltünk. Mikor már a hullámok már-már elmerítik a csónakot, s a csónak jobbra-balra ing, akkor az Úr felkel, és így szól a legcsodálatosabb egyszerűséggel és minden benső izgalom nélkül: Mit féltek, ti kicsiny hitűek, és ezzel szól a viharnak és lecsendesül a tenger. Most is szól az Úr: „Mit féltek, ti kicsinyhitüek?” Bármi jöjjön, száz veszély, de Te, Uram, velünk vagy! november 22. Ma ismét bombázták a várost. Délelőtt csend volt. Egyszer volt kis riadó. Este, a vacsora után a kápolnában voltunk. Egyszer csak fújják a kis riadót. Öt percig lehettünk még, mikor riadóra szirénáznak. Amikor megindultunk a fúvásra, már dübörögtek a gépek. Lerohanunk a pincébe, ahol csodálatosan már igen sokan voltak, egyszer csak újságolják: égnek a Sztálin 55 Szentírás magyarázat. » 53 «
