Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)
Dallos Imre naplója
november 15. A kicsi mustármag fává, hatalmas fává terebélyesedik. Az az evangélium, melyet az egyszerű halászemberek hirdettek, elterjedt az egész világon és világhódító kereszténységig nőtt. Uralkodók, császárok igyekeztek megsemmisíteni, de nem tudták. Immár 2000 éve, hogy világít az evangélium, Krisztus világossága, de a világ nem akarja megismerni, ezért van az a sok és borzalmas háború. Én hálát adok Istenemnek, hogy ennek a világhódító evangéliumnak a szolgálatába állhatok. A kegyelmet megkaptam, most rajtam a sor, hogy hűen ki is tarthassak mellette. Ehhez adj kegyelmet, Istenem! november 16. Mily felemelő érzés szentgyónás után létezni és élni. Uram, Krisztusom megbocsátottad bűneimet és hibáimat. Igen, az alázatosság ellen nem akarok véteni, nem leszek kíváncsi, kötelességemet teljesítem, a lelkiismeret-vizsgálást átteszem arra a napra, melyen minden álmosság nélkül tudok gondolkodni. Ma van két hónapja, hogy a szemináriumba jöttünk. Istenem, hogy múlik az idő. Mi történt ez alatt a két hónap alatt? A külső események egymást kergették. A borzalmas háború 6 esztendejében a háború az ország szívéig hatolt. Budapestért jelenleg nagy csaták dúlnak. Városaink a Dunától keletre nagyobbrészt romokban hevernek. Bent az országban pedig romok romok hegyén. A terrorbombázás által mi is állandóan ki vagyunk téve a halálnak. Egyedüli vigaszunk e szörnyű világégésben, mikor minden pusztul, csak Te vagy, Uram. Jézus szentséges szívében lehet egyedül bíznunk és remélnünk. Atyánk, Te tudod, milyen idők jönnek reánk, hát add kegyelmedet, hogy azokat is kitartóan tudjuk elviselni. Jézus Szentséges Szíve, bízom benned! » 51 «
