Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)
Dallos Imre naplója
november 10. Szent Márton ünnepének elönapján leborultunk Szent Márton oltára elé, s kértük, segítsen meg bennünket, s legyen pártfogója ennek az egyházmegyének. Az amieni jelenet áll szemünk előtt, az önfeláldozó szeretet, mikor ruháját kettéosztja. november 11. Egyházmegyénk, szemináriumunk védőszentjét ünnepeljük most. Szent Márton alakja 1600 év távlatából is dicsőségesen ragyog felénk. A lemondás szentje, még katekumen51, mikor köpenyét megosztja. Az alázatosságnak egyik legnagyobb példaképe, nem kívánkozik méltóság után, sőt minden erejével azon van, hogy megmaradjon eddigi beosztásában, s csak a ludak gágogása árulja el helyét. Igen, mintakép ő a lemondásban és az alázatosságban. Én mennyire felelek meg az eszmének? Le tudok-e mondani a magaméról úgy, mint Szent Márton tette? Miért van bennem önzés? Most Szent Márton ünnepén meg kell fogadnom, hogy igenis méltó utánzója akarok lenni, hogy majdan a másvilágon nekem is megjelenjen az Úr, mondván: amit a szegényeknek tetted, azt nekem tetted. Én voltam a szegény ruháiban. november 12. A mai szent evangélium az elvetett búzáról szólt, mely közé az ellenség konkolyt vetett. Egy ilyen hatalmas szántóföld 1.) az Egyház, szántó-vetője Jézus Krisztus, a mag pedig a nyolc boldogság. Az egyházban voltak rossz pápák, püspökök, papok, de hál’ Isten a jó papok többen. 2.) Az én leendő plébániám. 5* Hittanuló, keresztségre készülő. » 48 «
