Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)

Dallos Imre naplója

gyökerestül kitépve, minden, de minden a halál képét mutatja. Tölcsér-tölcsér hátán. Nagy kerülővel, térdig sárosán bejutunk az anyaházba, itt a tetőre megyünk. Itt cserepezünk. rakunk, az eső esik, de nekünk nem baj. Fő az, hogy készül a tető és minden rendbe jön. 3á 1 óráig dolgoztunk. Délután temetésre mentem. Crucifer44 voltam. Először egy plébánost45 temetett püspök atyánk, majd a téren hatalmas tömeg előtt a bombatámadásnak újra 4 halottját. Vigasztalta az itthon maradottakat, a hit édes vigaszával. A tömeg sír, zsebkendők kerülnek elő. Mindenki zokog. Kegyelmes atyánk beszéde után felhangzott énekünk: „Jézusomnak szívén megpihenni jó, elmerülni benne csendes, tiszta tó, Földi bútól, bajtól szíved enyhülést hoz.” Azután megindul a gyászos menet az útról, jobbra-balra mindenütt embertömeg. A néma, döbbenetes csendben egy „Istenem” hallatszik. Lassan megyünk, s megkondul a templom harangja, utolsót jelezve e földi élet utolsó útját. S a hatalmas sír előtt állva megdöbben a lélek. „Ments meg engem. Uram, az örök haláltól.” S a koporsókat egyenként emelik a sír szájába és eresztik le a gödörbe. Eddig tart egy élet.

lás, elhagyott, szegény leányok felkarolása. Leányotthont tartottak fenn Szombathelyen. Celldömölkön és Szegeden. Kórházakban teljesítettek szolgálatot. Gyulán szanatóriumban ápoltak, Gyergyószentmiklóson pedig állami kórházban. Jelen voltak még Pécsett. Kalocsán. Kőszegen, Egerben és Sopronban. Bécsben a Pázmáneum háztartását vezették, Brazíliában pedig lepratelepen vállaltak betegápolást. 1950-ben a nővérek létszáma kereken 200 volt. A Rend sajátos célja: szolgálni az Egyházat az apostoli élet különféle tevékenységeiben, korunk adottságai és szükségletei szerint. Különösképpen készséggel áll a Szerzet Krisztus szolgálatára: a kórházakban, a nevelésben, egyházi intézmények igazgatásában, a szociális szolgálatban és a missziós tevékenységben.

44 Keresztvivő a körmenetben.

45 Völfer Károly (Szombathely. 1886. december 24. - 1944. október 22.) szombathelyi egyházmegyés pap. 1910. június 22-én szentelték pappá. Káplán volt Vasszentmihályon 1910-1911 között. Vámoscsaládon 1911-1912 között, Szentgyörgyvölgyén 1913-ban, Letenyén 1913-1917 között. Zalaegerszegen 1917-ben. 1918-1928 között adminisztrátor Gércén. 1928-tól plébános Vásárosmiskén.

» 39 «