Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)

Dallos Imre naplója

október 25.

Az újságban egy hírt közölnek, mely szerint minden főiskolának zárni kell 1944. október 29-én. Ha tehát ez igaz, akkor mi is csak vasárnapig maradunk. Ma elmentünk zsávoly ruhában46, kapával, ásóval és csákánnyal felfegyverkezve a szőlősi Jézus Szíve templomhoz. Megdöbbentő kép tárul az ember elé. A gyönyörű templom teljesen romokban, minden oldala kidőlt. A templomból nem maradt semmi, csak rom és rom egymás hátán. A szőlősiek dolgoztak, téglát gyűjtenek. Mi is nekiálltunk dolgozni. Kezem eléggé feltörött, de azért csak dolgoztam. Indítást éreztem a segítségére. Valamikor, nem is olyan régen még az Úr Jézus székelt itt. Most rom, romhegyek. A magyar élni akarás azonban újra felépíti ezt a gyönyörű szentélyt, s ha a pusztító bombák szétszaggatták és romba döntötték a templomot, de a lelket nem tudták megölni, hanem megacélozni. Újult erővel, ha majd elérkezik az építés ideje, hozzáfogunk a templom felépítéséhez. „Jézus szentséges Szíve, jöjjön el a Te országod.”

október 26.

Gyónás szempontjából újra egy hét zárult le. Ez a hét elég nagy testi megpróbáltatásokat hozott. Kétszeri bombázás. Most értettem meg csak az emberi gyengeséget, hogy mily gyenge az ember Isten nagyságával szemben. Por és hamu.

október 27.

Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent. Az Úr Jézus mondta, mikor a nyolc boldogságot elsorolta. Igen, Atyám, én is akarlak Téged követni mindenben, hogy meglás-46

Katonai gyakorlóruha, esetleg csak a zubbony.

» 40 «