Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)

Dallos Imre naplója

vasót pedig nem a teljes összeszedettséggel végeztem. Ezen a héten érzéki kísértéseim is jöttek. Ezeket azonban ellensúlyoztam az éppen idevágó punkták hatásával. Néha-néha bizony mily hamar visszaestem volna előző állapotomba, ha nem tartottam volna magamat oly szigorúan.

október 6.

Első péntek. Az Úr Jézus szentséges szívének ünnepe. Reggel nagymise. Az Oltáriszentség kikerült az elzárt börtönéből. Krisztus uralkodott a trónusán. Oly szépen szóltak az énekek, az Úr Jézust imádtuk a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Az áldozásban pedig leszállt és betért hozzám, nyomorult szolgájához. Oh mily örvendetes volt ez a pillanat. „Krisztus újra földre szállott, vándorlásunk társa lett, mert szerette a világot, kenyér színben rejtezett. Krisztus kenyér s bor színében, Úr s király a föld felett, forrassz egybe jámborságban minden népet, nemzetet.”

október 7.

Szép ünnepre virradtunk, illetve gyászos napra feküdtünk. Püspök atyánk ma 12 órakor nyújtotta át rektor urunknak a kanonoki kinevező okmányt. Ezentúl a rektor úr tehát kanonok is. A kinevezés után néhány perccel megkezdődött a riadó. Közben 2 óra tájban bombázták a város délkeleti részét. A bombázás alatt a pincében voltunk. Föld morajlást és zúgást hallottunk a lábunk alatt. Néhány halott és sebesült van. Egy nép, két egymástól elütő esemény. Óladon pedig misén bombák estek.

» 25 «