Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)

Lelkigyakorlat

Kethelyre mentem templomba. Istenem, újra itthon láthattam mindent. Esperes úrnál242 voltam bent reggel. Majd Piroska Jóskával hazajöttem. Most tudtam meg, hogy Jóska nálunk lakott egy hónapig. A falut 1 hétig kiköltöztették, és az egész faluban csak mink maradtunk itthon. Hál’ Istennek, mert akkor nem találtunk volna semmit sem itt. így is szétvágták a boltunkat. De annyi baj legyen. A jó Isten megsegít minket.

május 9.

Meg kell emlékezni arról a nagy szeretetről, mellyel engem körülfognak. Mindenki örömmel ölel körül és könnyeznek, és mondják, hogy sokat gondoltak rám, hogy élek-e még. Oh, mily jó érzés ez a szeretet. Ma egész nap szóltak a harangok. A háborúnak vége. Németország feltétel nélkül megadta magát, s letette a fegyvert. Úgy féltünk, hogy baj lesz, mert innét 30 km-re Németországban (Ausztriában) körülzárták a 2. SS hadosztályt és a Hungarista halálfejeseket. Irtó harc tombolt itt. Állandóan ágyúztak és mind jobban közeledtek erre felé. Már Feldbach vidékén voltak. Ezek a németek halálukig küzdöttek, mert úgyis agyonlőtték volna őket. Ma azonban letették a fegyvert. Már vasárnap nagy plakátok jelentek meg Szombathely utcáin, mely szerint Németország 14 óra 41 perckor kapitulált. Az állomáson Dálnoki-katonák mentek Németország felé, ahol bevetették volna őket. Micsoda különbség van az orosz és a magyar katona között. A magyar tisztek puskával járkáltak. - Frühwalt volt nálunk, aki azt mondta, hogy Tito243 megszáll bennünket, két hetet sem adott.

május 8.

242 Kovács József (Ostffyasszonyfa, 1892. május 17. - Rétalap, 1967. május 16.) szombathelyi egyházmegyés pap. 1918. január 30-án szentelték pappá. 1920-1929 között adminisztrátor Budafalván, 1929-től plébános Rábakethelyen, kerületi esperes. 1945-től plébános Kemeneshőgyészen.

» 176 «