Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)

Lelkigyakorlat

kellett minden után szaladgálni. A sírját megásták a leventék. A koporsónak való deszkát pedig maga tolta talicskán a bognár­hoz. A faluban mindenki remegett, szegény, ö mint pásztor járt­kelt a megrémült nyáj között. A temetés 11 órakor volt. Lassan gyülekeztek az emberek, kik viszik a koporsót. Pap csak egy volt, nagybátyám. Én felveszem a karinget és felhangzik a „Cir­cumdederunt me”, csak recitálva mondjuk az imákat. A kántort is én helyettesítem. Gyász borul a kis templomra. A gyertyák pislognak csak. A padokban néhány férfi és asszony, és a Tima grófnő219. Más nem mert eljönni a temetésre. Utána Jeremiás imádságát olvasta fel Imre bácsi. Majd megfogták az emberek a koporsót és kihozták a templom melletti Szent Mihály lovára. Harangok nem zúgtak, csak a szél süvített fel néha-néha, s meg­borzolta a kis tömeg haját, s fel-fel zúgott egy-egy orosz tank erős moraja. Megindulunk. A járdán megyünk a temető felé. Elől viszi a keresztet, melyen semmi felirat nincs, egy ember. Utána nagybátyám és én megyünk karingben. Utánunk a kopor­só, s közvetlen mögötte Tima grófnő. Majd néhány nénike. Az utcán nincs senki sem. Az ablakok mögött lesnek ki a hívek az utcára. 2 hatalmas orosz tank mellett is elmegyünk. Az oroszok csak bámulnak ránk. A temetőben már a sír meg volt ásva. A ve­zérkereszttől jobbra egy kissé elől volt a sír. A koporsót leteszik. Egyházi imák következnek most, majd beszentelik a sírt, s a ko­porsót. Letérdelünk mindnyájan és imádkozunk fennhangon el­hunyt főpásztorunkért. A koporsót leeresztik a sírba. Drága jó érsek atyánk, búcsúzunk. Itt a földön már nem találkozunk, majd a másvilágon. Requiescat in pace! - Utána egy főtörzsőr­mestert temettünk, kit az oroszok lőttek agyon. Ez egy ládában feküdt. Az örök világosság fényeskedjék neki. Ma borzasztó napot állottunk ki. Állandóan jöttek az oroszok, és mindent fel­forgattak. Az izgalom is igen nagy volt, különösen a nőknél. 219 Mikes Klementina (Zabola, 1897. január 30. - Fehring, Ausztria, 1984. szep­tember 5.) Mikes János unokahúga. » 155 «

Next

/
Oldalképek
Tartalom