Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)

Lelkigyakorlat

Tegnap az egyik orosz a templomban két gyertyát gyújtott meg, majd a másik harangozott. Semmi baj nem történt. Esperes úr és a menekültek délelőtt kilenc órakor elmentek, a temetésen nem voltak itt.

március 31.

Nagyszombat. A misén ma már többen voltak. A próféciákat én énekeltem, elég jól ment. Istenem, megsegítettél engem. Néha ma az orosz bejött, és tojást kért. Mondtuk neki, hogy még nincs, majd jöjjön később. Belenyugodott és elment. És egész becsületesnek látszott. Este feltámadási körmenetet tartottunk bent a templomban. Az orosz megengedte, hogy harangozzunk. Ő is mutatta, hogy vallásos. Karingben voltam az oltárnál. A zsoltárt felváltva énekeltük. A responzóriumokat220 megint én feleltem. A templom padjai megteltek, s hátul és a kóruson igen sokat álltak. Alleluja, feltámadt - énekelték. Lélekerősítő volt ezt az éneket hallgatni. Igen, Jézusom, feltámadtál, a Te feltámadásod erősítsen meg engemet is a szenvedések elviselésében! Szobában aludtam.

április 1.

A naptár piros betűvel a húsvétot jelzi - mondta Imre bácsi a templomot szépen megtöltő hívők előtt -, de nálunk nagypéntek éjszakája van. Ott vagyunk mi a Kálvárián, a szenvedő Úr Jézussal. Ő ólomszürke arccal imádkozik a földre borulva. Imádkozó tanítványokat keres, de alvókat talál. Jézus vonaglott a szenvedéstől, s felkiált: „Atyám, ha lehetséges, múljék el a pohár. Vedd el..., de azért a Te szent akaratod legyen!” Atyám, vedd el a poharat, óhajtja a mi lelkünk is. Nehéz szenvedések

220 válaszok

» 156 «