Soós Viktor Attila (szerk.): Dallos Imre naplója 1944. szeptember 16.-1945. május 14. (Körmend, 2007)
Lelkigyakorlat
március 29. A naptár nagycsütörtököt mutat. Az utca kihalt. Átmegyünk a templomba Imre bácsival, és itt misézik Imre bácsi. Bemutatja a legszentebb áldozatot, Jézus feláldozza magát érettünk bűnösökért. Közbe-közbe hátranézek, nem jön-e valaki. Atemp-lomban csak ketten vagyunk. A pap és én. Leszállt az oltárra az Úr Jézus Krisztus. Imádlak Téged Uram, maradj velünk, mert esteledik. Ma is állandóan vallattak bennünket. Órát keresgéltek. A tisztek nagyon becsületes emberek voltak. Órát kértek ezek a fiatal gyerekek. 16-18 éves volt mindannyi. Rablási napok ezek és ilyenkor mindent tehetnek. Az én órámat és a kabátomat is elvitték. Az izgalom igen nagy. Pincénk tele van. Mindenki retteg. Édes Jézusom, segíts át e súlyos napokon. A padláson alszom. Pincénkben szörnyű izgalmakat élnek át. Két lányt elvittek. március 30. A nagypéntek igazi mélységét csak ma éljük át teljes erősséggel. A templomban fekszik egyszerű fából összetákolt koporsóban a nagy érsek, gróf Mikes János. Ilyen koporsója még a legszegényebb embernek sem volt. Hat deszka mindössze. Fehér kereszt van ráfestve. Egy halottvivő hordágyon van a koporsó. Imre bácsival fekete gyászlepellel letakartuk, majd két égő gyertyát tettünk a koporsó mellé, a koporsóra pedig 2 virágedényt és közbe állítottuk a menetkeresztet. így feküdt itt teljes egyszerűségben. Mielőtt leszegezték volna, még egyszer megnéztem. A koporsóban balra meghajolva fejét oldalt döntve feküdt piros szegélyű reverendájában, de arca nem volt eltorzulva. Szigorú vonást vett fel a nemes arc. Még az állát felkötő kendő is rajta volt, de félre volt csúszva. Gyűrű a kezén nem volt, sem kereszt a mellén, mert azt elrabolták róla. Még egy pillantás és a fedelét máris szegezik. Szegény Imre bácsinak » 154 «
