Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)

Hasonlóan járnék én is, mint szónok. Sose voltam az. Családunkban nyugalom van és 'béke, annál több nyugtalanság a világban. Egész Kína forrong és fortyog, napirenden a forradalmak, de sajnos nálunk is fortyog ez a Windischgrötz-ügy a bankóhamisítás­sal. Milyen szomorú! Lennénk inkább békességben és menne mindenki a munkája után, ahelyett, hogy ilyen nehéz időket hoz az országra. Én csak az újságokból ismerem az ügyet, de ott olvassa az ember, mennyire felbolydult tőle Európa, illetőleg hogy fölheccelték az új­ságok! Isten adjon nekünk újból békét, — erre a szándékra ministrál­­tam és vettem magamhoz a szentáldozást. Lacika itt maradt, mert erősen náthás. Misi is náthás és fáj a füle. Január 19. íróasztali munka. — Kinn nagy pelyhekben havazik. A varjak fel­fújt toliakkal ülnek a fenyők koronáján, mintha tudnák, hogy a gyere­keknek még túl hideg van ahhoz, hogy fegyvereikkel háborgassák őket. igen — ha szép idő van, 5 fegyver vándorol a kertben. Ivi, a főva­dász már repülő varjakra lő. Ancsi 24-est használ, amit Cziráky Gyuri­tól kaptam ajándékba, mintegy viszonzásul, hogy az édesanyját két­szer megoperáltam. Ügy csetlik-botlik a fegyverével, mintha szarvas­vadászatra menne, szívesen lő ülő madarakra. Azután Blanki, Józsi és Karli, a boldog Flóbert-Iövészek, mindent lepuffantanak, „ami (a költő szavával) repül és mászik". Igazán vigyázni kell a kittseei kertben, ha mind az 5 lövész egy­szerre tevékenykedik odakint. Délután sétáltam Misiiéi. A szokásos séta volt, nem kifelé — ma nem is tudtam volna, mert nagyon náthás vagyok, hanem a terem vé­gétől Misi sarokszalonjának tükréig. — Milyen hálásnak kell lennünk a jó Istennek, hogy meleg szobákat ad nekünk a régi otthonban, olyan időben, mikor olyan sok-sok ember számkivetve, annyian elveszítet­ték vagyonukat stb. — Ezeken a sétákon megbeszéljük a mindennapi dolgokat, a ház ügyeit, a terveket stb. — Január 20. Az élet olyan, mint egy hömpölygő folyam: kicsi forrás a kezdete, gyerekek vagyunk, azután megnő, keresztülsiet szép és csúf vidéke­ken, beleütközik kavicsba és sziklába, a napi nehézségekbe — szünet nélkül siet tova, folyó és idő, céljához, a végtelen tengerbe, az ember az örökkévalóság felé. Ma Misiiéi Ödön síremlékének a feliratát készítettük el Pater Kö­nig dalából: „Anyám, Te vagy a legdrágább nekem", amelyet Ödön 72

Next

/
Oldalképek
Tartalom