Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)
Ma egy hályogot operáltam az itteni kittseei kórházban, azután meglátogattam az operált eseteket. Sajátságos, kicsit borongás hangulat fog el, ha ebbe a kórházba lépek, amelyet évekkel ezelőtt én építtettem, amelyben olyan sok-sok beteget operáltam. — Csak a főorvos, Dr. Fuchs Ottó maradt még ugyanaz, mindenki más új, előttem ismeretlen! — Tegnap vettem hírét, hogy egy pertelsteini kedves nővér, Ehrentrudis meghalt. — Szívbeteg volt; mikor legutóbb meglátogattam a kolostort, azt mondta nekem, hogy a kis csinált rózsákat, amelyekkel megajándékoztam, megőrizte a kereszt mellett. A beszéde nagyon akadozott. — Oly kedves lélek volt, oly tiszta, a mennyország sugárzott örömmel szenvedő szemében. — Sógornőm, aki ott apáca, ezt írja Misinek: „Reggel 6 órakor hoztuk ki a koporsót a régi kápolnából; szélcsend volt, minden csupa hó. Utána volt a requiem a kórusunkon, majd hatan kukullában' végigvitték a holttestet a hosszú kolostorudvaron, mi előtte mentünk precesszióban, és egy csodálatos antifónát énekeltünk: „In paradisum deducant te Angeli . . . ** 2, olyan megragadó volt. A portánál állt a kocsi, stájer szokás szerint egyszerű társzekér, száraz ággal földíszítve, nagy ívekkel a kereszt fölött, és tisztelendő Anyánk ott állt, mikor a koporsót betették, mintegy búcsúzásul itt a földön. Lassan kihajtott a kocsi a nagy portánál, ahol már sok gyerek és felnőtt várt, és az erkélyünkről láttuk, hogyan vonul le a menet a hegyen a szikrázó téli reggelben. Olyan egészen más volt minden, mint egy városi temetésen, olyan teljesen dicsőséges a maga nagy egyszerűségében, hogy azt keltett az embernek gondolnia magában: Boldogok, akik itt élhetnék, és még boldogabbak, akik itt halhatnak meg. — Tisztelendő Anyánk azt mondta nekem, Ehrentrudis nővér még kevéssel halála előtt nagy szeretettel beszélt rólatok (Midről, Laciról)". — Idáiig a levél. — Mikor hallottam, hogy meghalt, odahívtam a kisebb gyerekeket, akik körülöttem voltak, elvittem őket a karácsonyi jászolhoz, és azt mondtam nekik: most imádkozunk egy szent apácáért. Utolsó orvosi szolgálatom. — Légy a szószólónk! utolsó családapai kérésem. Tegnap arról beszélgettünk Misiiéi, mint ahogy ez télen majd minden évben egyik kedves témánk, ne utazzunk-e az összes gyerekekkel együtt Lovranába. Az ok kizárólag többüknek az egészsége. Mert igazából mind törékeny és sápadt, és a szép tenger talán alaposan megerősítené őket. — Misi írt Lovranába, nyitva van-e a hotel. Hát Január 5/6. ' Kámzsa, amelyet a szerzetesnők a kóruson viselnek. 2 A paradicsomba vigyenek az angyalok . . . 5 65
