Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)
majd meghalljuk. — Én a magam részéről már szívesen mennék a kórházi munkámhoz Körmendre. Hiszen már nem sok évem van hátra az életből, és ameddig még lehet, szívesen gyakorolnám a hivatásomat, Isten dicsőségére és kedves embertársaim segítésére. Január 7. Tegnap még kellemes meglepetés ért bennünket. Blanche nővérem érkezett. Ancsinak már valami előérzete volt, mert mindig mondogatta: ma megjön. Ügy látszik, ő lesz családunk prófétája? — Misi az éjszakát a rádió mellett töltötte, hogy esetleg tudja fogni Amerikát éjjel 2 óra után az új Superheterodynes Ha visszagondolok első kísérleteimre a rádióval egy pár évvel ezelőtt! Teljes titokban, hiszen tilos volt a rádiózás. Dr. Lindhoímtól', egy svéd orvostól kaptunk egy nagyon szép, hat lámpás készüléket. Elemnek Ever Rody zseblámpaelemeket használtunk! A körmendi földszinti szobában dolgoztunk, a legképtelenébb drótmeneteket vezettük körül a szobában. A készülék recsegett-roppogott, hetven éves öreg lelkészünk mindig azt kérdezte: „Ez zene?" és azután azt mondta: nagyon szép! Az újságok tele vannak Windischgrötz herceg frankhamisításával. Szegény, szegény Magyarország, mindig új meg új gondok szakadnak rád. Kívülről szorongatnak, és belül még ilyen dolgok. — Egy igazi hazafinak ez szinte sírni való! — Január 8. Este jön Lacika Bécsből, ahol a műegyetem első félévét végzi. — Sokáig ingadoztunk, végezzen-e tanulmányokat, ami előreláthatólag nem annyira előnyös a körmendi birtokaira nézve, mint a mezőgazdaság, csakhogy ahhoz meg semmi kedve! A mi jó Pater Königünk* 2 mondta aztán: hivatás az, amihez valakinek hajlama van. Neki pedig kifejezetten technikai hajlama van, hát beírattuk Bécsben. — A Stephansplatzon kapott lakást, gróf Eszterházy kanonoknál. Mennyi áldást is ad nekünk a jó Isten, hogy mindent olyan jól be lehetett osztani! Most a család apraja-nagyja mindig örül, ha a mi ked' Protestáns orvos, a háború alatt bevonult dr. Fuchs helyett segédkezett neki a kórházban, katalizált. Később, 1928-ban feleségével együtt tíz napot töltött Köpcsényben. Blanka jegyzi föl naplójában: „Papi most téríti a Dr. Lindholm feleségét nagyon szépen.“ 2 P. Leo König SJ (1852—1928) tanára volt Kalksburgban, I. a bevezetést. Egy életen át ragaszkodott hozzá, mint a páter nekrológja külön megemlíti. Ebben az évben P. König még tanított, az iskolaév végén vonult nyugalomba. A naplóban még több helyen lesz róla szó. 66
