Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)

A baj szokás szerint nem jár egyedül. Májusban Franciska lánya vakbelét kell kivenni, közvetlenül halála előtt — ezt a haldoklónak már meg sem merik mondani — Gittát operálják ugyanezzel. Októberben pedig Berlinben sor kerül Misi rég halogatott operációjára: egy — szerencsére jóindulatú — hatalmas miómát távolítanak el. A műtét után kollapszust kap, majdnem belehal. Nagybeteg férje közben aggódva lesi a híreket.

A család szenved, de nem veszti el a fejét. „Ne veszítsük el a bátorságot — írja lánya naplójába az édesanya. — Mindezzel a súlyos szenvedéssel bizonyosak lehetünk, hogy Isten kedveltjei közé számítunk, — és ez tegyen derűssé bennünket, és őrizze meg egyensúlyunkat.'

Egyes életrajzokban makacsul tartja magát az az állítás, hogy a beteg visszautasította a fájdalomcsillapítókat, hogy így hasonlóbbá váljék a szenvedő Krisztushoz. Ez semmiképpen sem egyeznék jellemével. Hiszen fájdalmai így is sokszor szinte elviselhetetlenségig fokozódtak, csillapító nélkül kibírhatatlanná tette volna szerettei életét is. Az állítás egyébként sem P. Boegle, sem P. Treml nekrológjában, tehát a közvetlen szemtanúknál nem szerepel. Lánya pedig pontosan föl jegyzi, hogy pantopont (morfiumtartalmú gyógyszert) szedett. Valami különben a beteg füléhez juthatott, mert maga kérte asszisztensnőjét, mikor az fölkereste, cáfolja meg, ha halála után ilyesmit állítanának róla. Talán onnét származik a hír, hogy mint orvos mindig mértékletesen élt az orvosságokkal, és bizonyára csak az elkerülhetetlen mennyiséget próbálta szedni. A morfiumot egyébként sem nagyon bírta, hányingert okozott neki. Még azt is tudjuk, hogy ebben az időben elég sokat cigarettázott, úgyannyira, hogy családtagjai néha megsokallták, és kivették a kezéből. Ilyenkor mosolygott, és újból rágyújtott. Nyilvánvalóan ezt is mintegy idegcsillapítóul használta, hogy önuralmát megőrizhesse. A jámbor legendánál sokkal megindítóbb valóság, hogy a morfium hatása alatt, féléber állapotban kis német verseket költ. Lánya néhányat gyorsan lejegyzett:

Geschnitten ist es tief In jedes Herz hinein,

Dass ohne Gottes Lieb Niemand kann glücklich sein.

Armes Kindelein,

Lass dich doch getröstet sein Lass dich nicht irren,

Es kann dir nichts passieren.

Die Seele ist gross,

Ist von Gottes Schoss,

Und nie wird sie zufrieden sein, Als kehrt sie zu dem Vater ein.

Ich danke Dir für jedes Leid, Gelobt seist Du in Ewigkeit. Ich danke Dir für jeden Pein, Gelobt sollst Du ewig sein.

Egy másik versikében Jóbra emlékezik, aki nálánál sokkal többet állt ki, hiszen még felesége is megvetette. Őt viszont családjának sze-57