Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)
két a szenvedő Jézushoz mindinkább hasonlóvá tegyen. Minden szenvedés kifeszített húr, amely arra való, hogy tökéletesen tiszta, szép harmóniákat zengjen az örökkévalóság számára. Igen, az Isten akaratában megnyugvó szenvedés az olvasztókemence, amelyben a lélek, mint a tiszta arany, minden földi salaktól megtisztul." Ödön fiáról írta az apa ezeket a sorokat. Ugyanúgy elmondhatjuk saját végső betegségéről. 1929 elején lánya még örömmel jegyzi föl: „Papi még sosem volt olyan egészséges, mint az idén." László-napra jönnek a cigánybandák gratulálni, „és mi bolondosán csárdásoztunk az inasokkal és szobalányokkal." Aug. 20-án az egész család Magdolna nővér (Coreth Lilly) örökfogadalmán vesz részt Pertelsteinben. Szept. 2-án a belgiumi Blankenberghébe utaznak üdülni. A zavartalan jóhangulatba villámként vág bele 10-én reggel, hogy az apa véreset vizel. Természetesen azonnal rákra gondol. A bécsi orvosi vizsgálat egyelőre állítólag nem mutat nyugtalanítót. Nov. 12-én azzal indul el feleségével hazulról, hogy Rómába megy az eucharisztikus bizottság megbeszélésére. Sajátságos, hogy egyik barátjának határozott állítása szerint, amikor útközben Bécs felé benéztek hozzájuk, Batthyány neki négyszemközt nyugodtan megmondta: ő már ebben az életben nem jut el Rómába, mert gyógyíthatatlan beteg. Bécsben az újabb vizsgálat eredményeképpen nyomban a Löw-szanatóriumba utalják (Mariannengasse 20. Ma már nem áll fenn). Tizennégy hosszú hónap, a végső keresztét megannyi állomása vár itt rá. Az orvosok: Rubricius és Karl Sättig mindent elkövetnek. Nov. 27-én megoperálják. „Dr. Fuchs szintén ott volt az operáción. Papinak egy keresztet rajzolt a homlokára. Papi a narkózisban olyan szép zsoltárokat imádkozott hangosan és olyan szép szent dolgokat mondott, hogy az összes orvosokra nagy benyomást tett. Abbas Primas sürgönyzött, hogy a Pápa küldi Papinak az áldását." Szomorú hónapok következnek. A hólyagrák kérlelhetetlenül halad előre. Mindegyre megújuló szörnyű görcsök, éles késként vágó kövek, időnként magas láz, állandó katéterezés, drénezés, cistoscopia, az utolsó időkben folytonos hányinger, csuklás, viszketés annak jeléül, hogy már a máj is felmondta a szolgálatot. Gyakran éppen az ünnepek különösen kínosak: pl. az utolsó karácsonyt hat görccsel „ünnepli", Szilveszter éjszakáján pedig addigi legfájdalmasabb görcsét kapja. Felesége állandóan ott van mellette, Anna és Blanka lánya felváltva ápolja, a többi gyerek látogatja. Családja végzi körülötte mindazt a szolgálatot, amit a kegyetlen betegség fokozódó mértékben szükségessé tesz. Szerettei körében szinte megáll az élet: minden az állandó telefonok, látogatások, eget ostromló imádság köré összpontosul. Visszaköltöznek Köpcsénybe, hogy közelebb legyenek szüleikhez. A legkeservesebb áldozat, hogy nélkülözniük kell őket, a legnagyobb 54
