Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)

Franciska lánya beszéli el, hogy amikor 1942-ben egy parasztcsaládnál tartózkodott, egy öreg koldus állított be. Az elmesélte, hogy fiatal korában egyáltalán nem volt vallásos, de egyszer, mikor egy burgenlandi kastély konyháján kéregetett, maga az úr jött oda, levetette a kabátját, neki adta, s amikor meg akarta köszönni, kézen fogva bevitte a kápolnába, és így szólt: ne nekem köszönje meg, hanem az Úristennek kell mindig megköszönni, ha valamit kapunk. Azóta megtanult imádkozni.

Az örömszerzésnek semmiféle módja nem volt számára túl nagy — vagy túl kicsi. Egy ízben kirándulás alkalmával éppen egy olyan falun haladtak át, ahol az évi vásár volt. Megvett egy egész mézeskalácsos sátrat, és a kíséretükben levő vendég tanúja volt, amint a vásáron őgyelgő sok parasztgyereket odahívta, hogy megostromolják az édességeket.

A vándorcigányok is nagyon szerették, eljártak a rendelésére, jöttek köszönteni a nevenapján, és sohasem loptak el tőle semmit. Gyakran kaptak tőle egy-egy lovat vagy tyúkot. Volt, aki buzdítására meg is keresztelkedett közülük. Kolompár cigánnyal való találkozásai közszájon forogtak. Szívesen elment parasztjai lakodalmába is, és azok nem győzték dicsérni, „milyen jól táncol a mi hercegünk." A plébániatemplomban nem a részére fenntartott oratóriumba, hanem a nép közé Olt ill. térdelt. Egyik névnapja alkalmából két közeli köpcsényi gyár munkássága nagy fáklyás felvonulást rendezett, beszédekkel és tűzijátékkal a kastélyudvaron, és a lelkesedés tetőpontján egy dalt énekeltek, ezzel a refrénnel: „Jetzt ist die Brücke gefallen, die trennte Arm und Reich!" (Most szakadt le a szegényt és gazdagot elválasztó híd.)

Anyagi jellegű és orvosi segítségénél kevésbé közismert, de nem kevésbé fontos az, amit szellemi és lelki téren tett másokért. A kiterjedt rokonság majdnem minden tagja őhozzá fordult tanácsért, főleg lelki ügyekben, és ő mindegyikkel behatóan és készségesen foglalkozott. Egyik rokonának családjában évekig volt az anya és a gyerekek támasza, amikor apjuk elhanyagolta őket. De határozottan ellenszegült, mikor az édesanya fölvetette, hogy gyermekeinek nyugalma érdekében el kellene válnia férjétől. „Azt mondta, érdemes egy életen át szenvedni mellette, hogy lelkileg el ne kallódjék." Ez bizony meredek tanács, rávall arra a Batthyányra, aki sohasem volt a könnyű megoldások barátja. Egy egészen lezüllött intelligens férfi életét egyetlen beszélgetéssel megfordította. Haragosok között igyekezett közvetíteni, békíteni. Betegei is gyakran fordultak hozzá lelkűk ügyében is. Amikor ilyen jellegű beszélgetést folytatott, „érezni lehetett rajta, hogy ez az ő életeleme, ez az ő öröme" — mondja róla egyik jezsuita

39