Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)

jóbarátja. Valahogy olyan volt, mint a katalizátor. Másképp közelítette meg a kérdéseket, mint a legtöbb korabeli ember.

„Jósága, nyugalma, türelme, elnézése és vidámsága, és sugárzóan tiszta tekintetének magas intelligenciája voltak a legjobb tanítók — írja róla jóbarátja, Kurt von Plessing. — Tudott felvilágosítást adni a hit minden kérdésében, amelyről az ember kérdezte. Elmondhatom: mindenki között, akivel valaha is találkoztam, ő tudott Istenről a legtöbbet. Egyaránt járatos volt az ó- és az újszövetségben."

Példájával az egész községre nagy hatással volt. Látták imádkozni a templomban, elmerülten haladni a körmeneteken a Szentség mögött, érezték jóságát mindenben. Jellemző, hogy a katolikusok mind Dicsértessékkel köszöntek neki. A körmendi vendéglőben plakát volt kitéve: „Trágár szavak, káromkodások tilosak. Az előforduló eseteket szigorúan megbüntetem. Főszolgabíró." Nem tudni, mennyi része volt ebben Batthyánynak, de másutt nem tudunk ilyenről.

„Jellemében minden kiegyensúlyozott" — állapítja meg róla egyik szomszédja, aki jól ismerte. Ha egy szóval kellene jellemeznünk lelkiségét, talán ez lenne a legtalálóbb. Igazi érett és nagy lelkekre jellemző egyensúly, amelyben az ellentétek nem gyöngítik egymást, hanem az összhangot gazdagítják.

Szép összhangban érvényesül már annak a négy szerzetnek a befolyása is, amelyek lelkisége hatott rá, és ő szerencsés ötvözetbe forrasztotta értékeiket. Az első a jezsuiták: azok nevelték, ifjúságában, majd utolsó betegsége idején lelkivezetői is voltak, és végig meleg kapcsolatban maradt velük. Tőlük sajátíthatta el erős intellektuális érdeklődését a vallás kérdései iránt és a világi férfiapostoiság elgondolását. A szentignáci aszkézis akarati jellege is megfelelt koferikus természetének. A Jézus Szíve-tiszteletnek, főleg a családfelajánlásnak és a nagykilencednek egy életen át hűséges követője és terjesztője. Saját családjának felajánlási képe a családtagok névaláírásával a folyosón volt kifüggesztve, örökmécs égett előtte. Maga mondta, hogy a kis fohász: „Jézusomnak édes Szíve, add, hogy téged mindig jobban szeresselek", mindig mély hatással volt rá, ahányszor csak elmondta, — pedig hát napjában többször is elmondta.

A második nagy hatás a ferenceseké. Jól nyomon követhetjük ezt abban a kis életrajzban, amelyet Erzsébet húga írt a „Ferences könyvtár" sorozatban. Szent Ferenc derűs kedélye, természetszeretete, a szív, az egyszerűség szerepe a ferences jellegű vallásosságban — mind olyan jellemvonások, amelyek nagyon megfeleltek neki. Naponta imádkozta a hét tizedes ferences olvasót. Családi gyóntatóik általában ferencesek. Okt. 4-én született ikreit Ferencnek és Franciskának kereszteltette. 1916-ban, Szent Ferenc ünnepén Pozsonyban feleségé40