Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)

dr. Ajtay Máriának ír: „Sajnos, hogy kedves t^stvéröccse nem nyerte el a pályázott állást. Tavaly év kezdetén oly Sikeresen mentek a kéréseim, de úgy látszik én is lejártam magam a minisztereknél, mert annyiszor zaklattam őket kérvényeimmel, hogy megunhatták a dolgot.'

Természetesen bőkezűen támogatta az egyházat. 13 templomnak volt kegyura, ezekre nagy gondja volt. Körmenden új plébániát is szándékozott építtetni, nem rajta múlt, hogy nem valósult meg. Amikor a körmendi templomnak harangokra volt szüksége, adományán kívül nagyobb összegű kölcsönt is folyósított,! a borítékon ezzel a felírással: „Reddenda in aeternitate", visszafizetendő az örökkévalóságban.

Ma a szegénység terén hajlamosak vagyunk a radikalizmusra. (Persze inkább elvben!) Kalkuttai Teréz anyáékija hivatkozunk és Láger érsekre, aki lemondva méltóságáról, elment leprásokat ápolni. Batthyány élete ilyen látványos megoldásokkal nem szolgál. Valószínűleg akkor sem lépett volna ki adott keretei'közül, ha nem alapít családot. Albert Schweitzert hivatása Lambarénébe küldte. Batthyányt saját hazájának betegei, nyomorultjai közé. Nagyobb-e egyik a másiknál? Hogy tevékenysége mit jelentett a maga korában, arról fogalmat adhatnak Vámossy Zoltánnak halálakor írt! sorai: „Milyen magasztos példamutatás ez ebben a nyomorult országban, mely még most se ébred az emberi élet és egészség legfőbb becsének tudatára, és mikor meglevő kórházainkban földre terített pótszalmazsákokon gyógyulnak és szülnek a boldog odakerültek, takarékosságból ezek bezárására, klinikai ágyak megszüntetésére gonjdol. Az ország és a nemzet e kínos helyzetében gondolnak-e a latifundiumok, egyházi alapítványok és bankok nagyurai arra, hogy segítséget nyújtsanak, hogy kórházakat alapítsanak és tartsanak fenn, hogy rádiumot vásároljanak, hogy kutatásokat támogassanak?" (Orvcjsi Hetilap)

Tisztában kell lennünk vele, hogy a vagyon önmagában véve még nem bűn és a szegénység nem erény. A lényeg az, mit hozunk ki adott helyzetünkből. A vagyon veszedelmes ajándék, de: ajándék, amelyet rengeteg jóra lehet felhasználni: hálára Isten, segítésre embertársaink iránt. Érdekesen írja Batthyány halálakor Burgenland radikális szocialista újságja: „Gazdag anyagi eszközei megengedték neki, hogy eleget tehessen belső ösztönzésének, annak, hogy ^ szenvedő emberiségen segítsen, mellettük álljon." „Ennek az emberbarátnak a jelenlétében szinte az az érzés fogta el az embert: Itt valaki jóvá akarja tenni azt a jogtalanságot, hogy mint herceg és földbirtokos jött a világra." Az utolsó mondat persze erős túlzás. Az azonban tény, hogy Batthyány nagyon tisztában volt társadalmi osztályának veszedelmei-37