Kardos Klára (szerk.): A szegények orvosa. Batthyány Strattmann László (Eisenstadt, 1982)
betű szerint vette, hogy előfordult, hogy a birtokáról befutó nagyobb összeget olvasatlanul adta át a kórházi főnöknőnek, aki a helybeli szegények gondozásával is meg volt bízva. Az megjegyezte, hogy a pénz sok. „Csak osztogassa, ma még tudok adni, talán jön idő, amikor már nem tudok." Asszisztensnője, Dr. Ajtay Mária mondja el, hogy egy alkalommal a hátsó várudvarra hívta őt, és az emeletről dobta le a szegényeknek szánt cipőt, hogy mások ne lássák. Leuthmetzer főnöknő egy füzetbe jegyezte föl, amit a szegényeknék juttatott. Csak igen kelletlenül, többszöri felszólításra volt hajlandó futólag belenézni. Már amikor dr. Ajtay kezdett naplót vezetni jótékonykodásáról, „szomorúan és meggyőzően kérte, hogy azonnal tépjem össze, hiszen ő akkor semmi jutalomra nem számíthat a jó Istennél." Szegény betegeinek segítésén kívül főleg a község szegényeire volt gondja. Erről plébánosa és fővadásza közölt részleteket. Néhány adat: A főnöknőnek hetenként bizonyos összeget adott át erre a célra. A szükséges környezettanulmányt a nővérek végezték. Minden héten kb. 100 m3 tűzifát adott erdejéből a rászorulóknak. Karácsonykor több mint ezret. Ezt be is fuvaroztatta, és a karitász útján osztatta szét. A nőegylet útján 50 pár cipőt és ugyanannyi ruhát, a gyerekeknek játékokat. Alkalmilag egy-egy vagon szenet is juttatott. Volt rá eset, hogy valaki eladta a porcióját. Erre csak az volt a megjegyzése: „Úgy látszik, pénzre volt szüksége. Miért nem mondta meg." Tűzkárosultaknak ingyen adta az anyagot a háztető megcsináltatásához. Rossz termés után bérlőinek elengedte a bért. Ha valaki meghalt, ő adott pénzt a temetésre. Mikor felesége nagynehezen rábeszélte, hogy tízórait vigyen magával, ezt gyakran a betegek ették meg. Ezüstlakodalmán — amikor tizenegyedmagával megjelent a plébániatemplomban, szép „élőképét" nyújtva a katolikus családnak — a helybeli szegényeknek 5 millió koronát adott. A körmendi közkórházat fölszerelte, állandóan támogatta, kb. 8 kát. hold birtokot adott neki névleges bérért, házat bocsátott rendelkezésre a kórházi alkalmazottak részére. Valláskülönbség nélkül segített. A szempont csak az volt, hogy minél szegényebb valaki, annál inkább előnyben van. Voltak, akik sokallták jótékonykodását, és arra hivatkoztak, hogy nagy családja nem fog eleget örökölni. Erre azt felelte: arra tanítja őket, hogy mindegyik válasszon magának hivatást, akkor lesz miből megélniök, a szegények pedig majd imádkoznak a családért. Éppen gyermekeire való tekintettel „a legbiztosabb takarékban helyezem el, ahonnan az Isten fogja visszatéríteni." A gondolat különben kedves P. Weiserétől ered. Nem hiába írta neki a jó páter egy örökség alkalmából: „örülök, hogy az isteni Jóság megint több eszközt adott önnek jót tenni!" Ha valaki hivatalos helyen, pl. állásügyben kérte pártfogását, készséggel állt rendelkezésre. Jellemző, amit ezzel kapcsolatban 1928-ban 36
